Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hunyadi Zsolt: A magyarországi johannitáknak és templomosoknak adott 12. századi kiváltságok pápai oklevelek tükrében II/389
Hunyadi Zsolt A MAGYARORSZÁGI JOHANNITÁKNAK ÉS TEMPLOMOSOKNAK ADOTT 12. SZÁZADI KIVÁLTSÁGOK PÁPAI OKLEVELEK TÜKRÉBEN Talán némi historiográfia jelentőséggel is bír, hogy az alábbi áttekintés a Regesta Pontificum Romanorum 1 égisze alatt működő Hungaria Pontificia projekt egyfajta oldalhajtásaként jött létre. Ugyanakkor kevésbé közismert, hogy a Pontificia-program alapvető célja a III. Ince pontiflkátusa előtt nem, vagy rendszertelenül vezetett pápai kancelláriai registr-um pótlása, illetve utólagos területi és kronologikus rekonstrukciója. E feltáró tevékenység során a kutatók rendszeresen áttévednek a 13. század első évtizedeibe, hiszen a vizsgált időintervallumot követő időszakból is maradtak olyan oklevélemlítések, amelyekből egy-egy egykori registrum-tétel rekonstruálható, illetve a lovagrendekre vonatkozó anyagok kapcsán a testvér-projekt, azaz az Oriens pontificius korpuszát is ki lehet egészíteni. Az áttekintés ráadásul némileg aránytalan lesz, amennyiben a johanniták több teret és figyelmet kapnak, de ez nemcsak annak köszönhető, hogy e sorok írója számára a johanniták hazai története közismerten különösen kedves, hanem sokkal inkább a rendelkezésünkre álló források számából, illetve arányából. A lovagrendek megszilárdulását és rendkívül gyors európai elterjedését elsősorban a ciszterci mintára kialakított kiváltságaik rendszere alapozta meg és biztosította hosszútávon. A lovagrendként elsőként megszerveződő templomosok esetében a legismertebb, és sokáig legkorábbinak tartott, kiváltságokat II. Ince pápa (1130-1143) 1139. évi, alapvetően ciszterci mintákat követő Omne datum optimum kezdetű pápai oklevele rögzítette.2 A témával foglalkozó történészek ugyanakkor újabban felhívják a figyelmet arra, hogy az elsőség valójában a II. Celesztin pápa (1143-1144) 1144. évi Milites Templi kezdetű oklevelében3 foglaltakat illeti, s a temetési jogra vonatkozó kiváltság előzményét feltehetően 1133 és 1137 között alkotta meg II. Ince, mi több, még egy második „előkép" is rekonstruálható az 1139 és 1143 közötti időszakból.4 Az 1139. évi Omne 1 Regesta pontificum Romanorum: ab condita ecclesia ad annum post Christum natum 1198. Ed. Philippus Jaffé, Samuel Loewenfeld, Ferdinand Kaltenbrunner, Paul Ewald. Leipzig 1885-1888. (a továbbiakban: JL). — A regionális Pontificia-projektek alapján az új, kibővített „Jaffé 3" munkálatai már elkezdődtek az erlangeni egyetemen. 2 Rudolf Hiestand: Papsturkunden fur Templer und Johanniter. Vorarbeiten zum Oriens Pontificius I-II. Göttingen 1972-1984. I. 204-210. 3 Uo. I. 213-216. 4 Uo. I. 203-204., 213.
