Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
384 KÖRMENDI TAMÁS inkább 1089-re vagy 1090-re kellene tennünk.8 4 Másfelől pedig tudjuk, hogy a Dráva és Gvozd között legalább tizenhat várispánság8 5 létezett az Árpád-korban.8 6 Ezek jelentős részét az Adria felé vezető utak mentén alakították ki, vagyis váraik leginkább a tengermellék felől védhették az ország belsejét. Amennyiben Szlavónia alig egy-két évvel Horvátország előtt került volna magyar kézre, akkor nem lett volna idő ilyen sűrű várhálózatot kiépíteni a területen. A tengermellék elfoglalása után pedig egyszerűen nem lett volna értelme az ilyesminek, hiszen ismereteink szerint az 1095-1097 közötti évek rövid közjátékát8 7 leszámítva a magyar uralom gyorsan megszilárdult Horvátországban. Az ispánságok kiugróan magas számát Kristó azzal indokolta, hogy Szent László az itt talált szláv zsupánságok alapjain szervezett magyarországi mintájú várispánságokat.8 8 Ha viszont a Drávántúlon ennyi szláv élt volna, akkor hogyan lehetett volna a terület lakatlan, és miért nem terjesztette volna ki rá a befolyását egyik szomszédos állam sem? Alaposnak tűnik tehát a gyanú, hogy Szlavónia jóval hamarabb került a magyar fennhatóság alá, mint a tengermelléki Horvátország. Nada Klaic szerint a Dráva és Gvozd közötti terület a 10. század második feléig teljes egészében horvát fennhatóság alatt állt. Ezzel kapcsolatban részint a 928 előtti spalatói zsinat végzéseit idézte, részint pedig Bíborbanszületett Konstantin munkájának azon passzusát, amely az egykori pannóniai horvát jelenlétről számol be.8 9 Fentebb azonban már láttuk, hogy mindkét adatot félreértette. Nehezen hihető Klaic rekonstrukciójának másik eleme is, amely szerint a tengermelléki horvát állam éppen a 10. század végén szorult volna ki Szlavóniából.9 0 Ekkoriban ugyanis a magyarság a 955. évi augsburgi, illetve a 970. évi arkadiupoliszi vereségek nyomán nyugaton és délen is kénytelen volt felhagyni a a kalandozásokkal, és nem tűnik túlságosan valószínűnek, hogy ezzel egyidejűleg délnyugaton akár a törzsszövetség egésze, akár egyes törzsek aggresszív politikába kezdtek volna. Ami azonban a magyar állam drávántúli terjeszkedését illeti all. század első felében, azt Györffy és Zsoldos megfigyelései is megerősítik. Györffy György úgy vélte, hogy a drávántúli területeket már 900-ban (vagyis a Dunántúl elfoglalásával azonos esztendőben) megszállták a magyarok, az 84 Hóman tévesen 1087-re tette Zvonimir halálát, pedig a horvát uralkodó valójában 1089-ben hunyt el (Rade Mihaljcic: Dmitar Zvonimir. In: Lexikon des Mittelalters I-X. München-Zürich 1980-2000. [a továbbiakban: LexMA] III. 1140.). 85 Várispánságnak történeti szakirodalmunk többnyire csak a királyi várszervezet azon területi egységeit nevezi, amelyek körül nem szerveződött vármegye (Kristó Gyula: Várispánság. In: KMTL 714—715.; Zsoldos Attila: Confinium és marchia [Az Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről]. Századok 133. [1999] 100.). Dolgozatomban viszont itt és a továbbiakban pusztán az egyszerűség kedvéért azon várak esetében is várispánságokról fogok beszélni, amelyek katonai funkciójuk mellett vármegyei központként is működtek. 86 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 309-330. 87 Makk Ferenc: Magyar külpolitika 896-1196. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) Szeged 1993.2 147. 88 Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása i. m. 305. 89 Klaic, N.: Povijest Hrvata i. m. 278-279. 90 Klaic, N. : Povijest Hrvata i. m. 314.
