Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
SZLAVÓNIA KORAI HOVATARTOZÁSA 385 ezredforduló idejére pedig már szilárd magyar uralom épült ki itt. Első állítását két adatra alapozta: egyfelől Bíborbanszületett Konstantinnak arra a megjegyzésére, amely szerint a magyarok és a horvátok között a határ a 10. század derekán Gvozdban húzódott, másfelől pedig arra, hogy a honfoglalást követően a kalandozók többször is a korabeli itáliai forrásokban Strata Ungarorum néven emlegetett Száva-menti útvonalon vonultak Lombardia felé. Második állítását — hogy tudniillik az államalapítás korára Szlavónia már erős magyar fennhatóság alatt állt — pedig azzal támasztotta alá, hogy Zala és Somogy megye területe a 13. század közepéig Szlavóniába is átnyúlt, a pannonhalmi apátság és a Vajk (Vojk) nemzetség pedig 1215 körül, illetve 1228-ban91 egyaránt Szent Istvántól nyert adományokra hivatkozott drávántúli jogaikkal és birtokaikkal kapcsolatban.9 2 Zsoldos Attila ezt az érvelést további argumentumokkal egészítette ki. Először is arra mutatott rá, hogy a középkorban nem létezett a „Szlavónia királya" cím, pedig ha a magyar uralkodók Horvátországhoz és Dalmáciához hasonlóan (ráadásul azokkal közel egyidejűleg) ezt a területet is fegyverrel hódították volna meg, akkor nyilván Szlavóniát is feltüntették volna okleveleik intitulatiójában. Másodszor arra hívta fel a figyelmet, az Árpád-kori Szlavóniában jó néhány olyan magyar intézmény létezett (például a vármegyék), amelyek a tengermelléken nem honosodtak meg: ezt megint csak úgy magyarázhatjuk a legkönnyebben, ha feltételezzük, hogy a Dráva és a Gvozd közötti terület már jóval Horvátország elfoglalását megelőzően a magyar állam részévé vált. Harmadszor: Zala és Somogy megye egykori drávántúli jelenlétének a késő Árpád-korban nagyon is konkrét nyomai vannak. A zalai és a somogyi várispánság még a 13. században is birtokolt földeket Szlavóniában, de korabeli forrásaink olyan településeket is a két dunántúli megyéhez tartozónak neveznek errefelé, amelyek nem tartoztak a várszervezethez.9 3 A szlavón bán méltóságát pedig 1224 előtt feltűnően gyakran kapcsolták össze Zala vagy Somogy megye is-91 Györffy idézett munkáiban az oklevélre hibás, 1240-i évszám alatt hivatkozik, a helyes dátumra 1. DHA I. 126. 92 Györffy Gy.: Szlavónia kialakulása i. m. 223-239.; Uő: Jób esztergomi érsek i. m. 44-45.; Mo. tört. II. 917-919. (a vonatkozó rész Györffy György munkája) — Ezen példák közül a Vajk nemzetség állítólagos birtokadománya azonban legalábbis gyanús hitelű. Vajk nembeli Jób fia Rubin ugyan 1228-ban tényleg bemutatta Ampod fia Dénes nádor előtt Szent István király I. Béla által megerősített adománylevelét (ÁUO VI. 457.), ám Szentpétery Imre ezt bővebb magyarázat nélkül hamisnak mondta (RA 517. [Pótlások 164. sz.]). Györffy arra hivatkozva ismerte el mégis hitelesnek az oklevelet, hogy birodalmi területen már 997-ből is maradt fenn magánszemély részére kibocsátott birtokadomány, és Szent István írószervének személyzete német területről érkezett, diplomái pedig közismerten erős német hatásról árulkodnak (DHA I. 126.). Magam valószínűbbnek tartom, hogy Szentpéterynek volt igaza, mivel az a 11. századi Magyarországról kizárólag olyan okleveleket ismerünk, amelyeknek a kedvezményezettje valamelyik egyházi intézmény volt (Szentpétery I. : Magyar oklevéltan i. m. 54.), és az első, magánszemély részére kiállított hiteles királyi adománylevelünk csupán 1156 körül kelt (RA 85. sz.). Az tehát, hogy a Vajk nemzetség tagjai 1228-ban Szent István adományára hivatkoztak, legfeljebb azt bizonyítja, hogy 13. századi vélekedés szerint az államalapító király hatalma a Drávántúlra is kiterjedt. 93 Ezt a jelenséget Kristó Gyula azzal magyarázta, hogy a 12. században (a szlavóniai tartomány megszervezése előtt) a magyar királyok megpróbálták Zala, Somogy és Baranya megye területét a Drávántúlra is kiterjeszteni, ám ez végül is csak Baranya esetében hozott tartós eredményeket (Kristó Gy.: A feudális széttagolódás i. m. 130.).
