Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
378 KÖRMENDI TAMÁS merte el.5 2 Györffy és Klaic tartalmi érveit ugyanakkor Margeticnek nem sikerült megcáfolnia: az oklevél keletkezésének körülményeire vonatkozó elképzelése, véleményem szerint, egyáltalán nem meggyőző. Noha II. András uralkodása idején még valóban előfordult, hogy a király nevében kelt privilégiumokat az oklevélnyerő állíttatta ki, a kancellária pedig csupán a megpecsételésről intézkedett,6 3 az mégis csak nehezen hihető, hogy az udvari írószerv olyan okmányt hitelesített volna, amelynek tartalma nem felelt meg minden szempontból az uralkodó akaratának — hát még egy olyan iratot, amely egyenesen sértette volna a király jogait! Amennyiben tehát hitelesnek tekintenénk az 1217. évi oklevelet, akkor azt is szükségszerűen feltételeznünk kellene, hogy az uralkodó vámszedőinek és sóhivatalnokainak börtönbe vetéséről szóló rendelkezés, illetve a zágrábi püspökség jogai ellen fellépő herceget sújtó szigorú átok II. András tudtával és egyetértésével került a szövegbe. Hasonlóképp igencsak elgondolkodtató Györffy azon megállapítása, hogy az oklevél példátlan kiváltságokkal ruházza fel a zágrábi püspökséget. A magyar tudós ezzel kapcsolatban a királyi hivatalnokok börtönbe vetésének jogát emeli ki, illetve azt az átkot, amely a trónöröklésből való kizárással fenyegeti a zágrábi egyház jogaival szemben esetleg fellépő herceget. Györffy joggal mutatott rá, hogy ismereteink szerint egyetlen magyarországi egyház sem élvezett ilyen erős jogokat az Árpád-korban. Ráadásul akkor is igen érdekes eredményre juthatunk, ha ezeket a kiváltságokat a drávántúli püspökség hiteles privilégiumainak tükrében vizsgáljuk: nagy részüket ugyanis sem 1217 előtt, sem pedig — ami jóval beszédesebb adat — 1217 után nem említik az egyházmegye jogait tárgyaló királyi oklevelek.6 4 Imre király 1199-ben és 1200-ban arról rendelkezett, hogy a püspökség dombrói és csázmai, valamint másutt fekvő birtokain élő népek kizárólag a püspöknek tartozzanak nyestbőradóval, prebendával és szállásadással, a bán pedig ne merészelje őket ezek ügyében zaklatni.6 6 Ugyancsak Imre 1201-ben bíráskodási kiváltságot is adott a zágrábi főpásztornak egyháza népei fölött, egyszersmind kivette azokat a bán ítélkezése alól.6 6 Természetes tehát, hogy ezek a jogok az 1217. évi oklevélben is megjelennek. Annál meglepőbb azonban, hogy a zágrábi püspökség népeinek a vásárvámok fizetése és a királyi pénz elfogadásának kényszere alóli mentességét, továbbá a királyi tisztségviselőkkel szembeni erőszakos fellépés jogát nemcsak az 1217 előtti forrásokban nem találjuk, de a későbbiekben sem. 1221-ben ugyanis II. András király visszaadta Atyusz bánnak a Kőrös megyei Kemesnicát, amelyet még III. Béla vett el a bán apjától, és juttatott a zágrábi egyháznak. Az erről szóló oklevél szerint Atyusz ugyanolyan jogokkal és szabadságokkal (eodem iure et liber-62 1269: CDCr V 507.; 1271: CDCr V 599.; 1272: CDCr V 623. 63 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. (A magyar történettudomány kézikönyve II. 3.) Bp. 1930. 88. 64 A zágrábi püspökség korabeli birtokaira és az ezekről szóló oklevelekre 1. Szeberényi Gábor: Birtokviszonyok és politikai játszmák. A zágrábi püspökség 12. századi birtokai. A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kara Társadalomtudományi Tanszékének Közleménye 4. (2001) 109-132. 66 1199: CDCr II. 339.; 1200: CDCr II. 354. 66 CDCr III. 12. — Az oklevelet bővebb magyarázat nélkül gyanús hitelűnek mondja: Nada Klaic: Zagreb u srednjem vijeku. (Povijest Zagreba I.) Zagreb 1982. 307.
