Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
SZLAVÓNIA KORAI HOVATARTOZÁSA 377 Margetic ezzel szemben mindenekelőtt a hamisítás Györffy által feltételezett időpontját vitatta: valószínűtlennek gondolta ugyanis, hogy a zágrábi püspök — már amennyiben tényleg koholt bizonyítékot készült benyújtani a pannonhalmi apátsággal szemben — az 1215. évi perkezdet után éveket várt volna a hamisítvány megszerkesztésével.5 0 Margetic szerint ráadásul az irat mára elveszett eredeti példánya bizonyosan minden gyanú fölött állt, hiszen nemcsak IX. Gergely pápa erősítette meg a már többször idézett 1227. évi bulláiban, hanem IV Béla, majd V István magyar király is 1269. december 22-én, illetve 1271. június 26-án kibocsátott okleveleikben, sőt a székesfehérvári prépostság is 1272. április 14-én. Györffy és Klaic tartalmi kifogásaival — azzal tudniillik, hogy az oklevél nem részletezi a püspök és a káptalan által bemutatott korábbi privilégiumokat, hogy az iratot a korban szokatlan és megdöbbentő tartalmú átokformula zárja, illetve hogy a szöveg több helyen is a kancelláriai stílusban járatlan fogalmazó munkájának nyomait mutatja — Margetic sem szállt vitába, ám úgy vélte, hogy mindezeket az oklevél keletkezési körülményei magyarázzák. Szerinte ugyanis István zágrábi főpásztor még a király megérkezte előtt készíttethetett valamiféle feljegyzést, amelyben részint összefoglalta a püspökség korábbi privilégiumait, részint újabb jogokat kért az uralkodótól. A kancellár az eredeti oklevelek helyett ezt a jegyzéket ismertethette a tanácsban, és ugyancsak ezt tisztázhatta le utóbb a királyi írószerv valamelyik írnoka. Az irat tartalmi furcsaságait eszerint tehát az indokolná, hogy szövegét valójában nem a kancellárián fogalmazták meg.5 1 Mit mondhatunk mindezek után a 1217. évi oklevél (és benne a Szent László szlavóniai hódítását említő részlet) hitelességéről? Eredeti példánya külsőleg bizonyosan nem ébresztett gyanút, hiszen — ahogy arra Margetic rámutatott — mind a magyarországi okleveladási gyakorlatot kiválóan ismerő királyi kancellária, mind a székesfehérvári prépostság hiteles dokumentumnak isszóvá tett sajátosságok korántsem számítanak egyedülállónak. Jóllehet az insertio gyakorlata (amikor a megerősíteni kívánt rendelkezés eredeti szövegét egy keretoklevélbe foglaltan átírták) a hazai jogi írásbeliségben már 1208-ban megjelent (Árpádkori új okmánytár I-XII. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. [a továbbiakban: AUÇ] I. 97-98. — 1. Solymosi László: Bevezetés a diplomatikába. In: Uő: írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Diplomatikai és peeséttani tanulmányok. Bp. 2006. 10.), a kancellária a későbbiekben is jó néhány olyan privilégiumot állított ki, amelyek újabb jogok adományozása kapcsán csupán összefoglalóan utalnak a korábbi uralkodók adományaira (pl. 1210: CDCr III. 99-100.; 1219: CDCr III. 174-176.; 1222 k.: Ferdinandus Knauz: Seraphinus. In: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I-IV Ed. Ferdinandus Knauz et al. Strigonii-Budapestini 1874-1999. [a továbbiakban: MES] I. 311.). A zágrábi oklevél a püspökség régebbi privilégiumait kibocsátó királyok nevét sem említi, ám ez sem példátlan korszakunkban. Amikor ugyanis II. András 1212-ben visszaadta az óbudai prépostság korábbi uralkodóktól nyert birtokait, szintén csupán az „elődeink" (antecessoribus nostris) fordulattal hivatkozott az admánytevőkre, és nem nevezte meg őket (Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829-1844. III/l. 121.). Klaic észrevételei tehát aligha lehetnek alkalmasak arra, hogy azok alapján tagadjuk az 1217. évi oklevél hitelét. 50 Ezzel kapcsolatban azonban nyilván elkerülte a figyelmét Györffy magyarázata, amely szerint a főpap vélhetően csak akkor folyamodott ehhez a radikális megoldáshoz, amikor korábbi, időhúzásra épülő taktikája csődöt mondott, és a pápa az említett bullában részint egy kisebb falu értékére rúgó pénzösszeg megfizetésére kötelezte a pertől való távolmaradása miatt, részint pedig jogvesztő határidőt tűzött ki a megjelenésre (Györffy Gy.: Szlavónia kialakulása i. m. 231.). 51 Margetic, L.: O vjerodostojnosti isprava i. m. 329-333.
