Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
374 KÖRMENDI TAMÁS segítségül a magyarokat. Véleménye szerint ennek helyén eredetileg inkább a „Contarini ellen" (contra Contarenum) szavak állhattak: vagyis nem a karanténok, hanem Domenico Contarini velencei dózse támadásával szemben lehetett szüksége horvátoknak a magyar segítségre. Ezt valószínűsíti az 1354-ben elhunyt velencei krónikás, Andrea Dandolo azon adata36 is, amely szerint Salamon magyar király lázadásra ösztökélte a dózsénak korábban hűséget fogadó záraiakat.3 7 Ráadásul Sisic földrajzi érve sem bizonyító erejű. Az persze igaz, hogy a Karantán Hercegség krajnai és isztriai területeiből 1040-ben különálló őrgrófságokat szerveztek, így az 1060-as években már ezek voltak a tengermelléki Horvátország közvetlen szomszédjai, és nem a szűk értelemben vett karantán területek. Tény ugyanakkor, hogy forrásaink időnként még az 1070-ben elhunyt Ulrik krajnai és isztriai őrgrófot is karantán őrgrófnak (marchio Carinthie) nevezik.3 8 Ezen az alapon a bizonyíthatóan romlott szövegű magyar gestaszerkesztményben szereplő „karantánok" megjelölést is vonatkoztathatjuk a krajnaiakra és az isztriaiakra. Ezt az elképzelést egyébként köztörténeti ismereteink is gyámolítják: 1063-ban ugyanis Ulrik őrgróf valóban támadást intézett a tengermelléki Horvátország ellen, és a Kvarnerói-öböl partján elfoglalt egy keskeny területsávot. Nem lehetetlen, hogy a horvátok ezeket a területeket akarták magyar segítséggel visszafoglalni az 1060-as évek közepén.3 9 A gestaszerkesztmény 99. fejezete tehát szintén nem bizonyítja, hogy all. század derekán Szlavónia a horvát államhoz tartozott volna. 1. 4. II. András király 1217. évi zágrábi privilégiuma II. András királyt 1217 nyarán István zágrábi püspök és káptalanja arra kérte, hogy újítsa meg egyházuk korábbi kiváltságait. Az erről szóló, vitatott hitelű oklevél szerint az uralkodó ekkor utasította Csák nembeli Ugrin kancellárt, hogy ismertesse a szóban forgó privilégiumokat a tanács előtt, majd miután a jelenlévő előkelők semmi kifogásolni valót nem találtak bennük, aranypecsétes diplomát bocsáttatott ki a zágrábi egyház jogainak megerősítéséről és kibővítéséről. Az irat leszögezi, hogy a püspök és a káptalan népeit sem a herceg, sem a bán nem idézheti perbe, és nem is szállhat meg náluk, továbbá hogy a ki-36 Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium I-IV Coll. Albinus Franciscus Gombos. Budapestini 1937-1943. I. 60. (160. sz.). 37 Diplomata Hungáriáé antiquissima I. Ed. Georgius Györffy. Budapestini 1992. (a továbbiakban: DHA) I. 171.; 1. még: írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről. Szerk. Makk Ferenc, Thoroczkay Gábor. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22.) Szeged 2006. (a továbbiakban: ÍF 1050-1116) 377. (1664. sz. jegyz.; a vonatkozó rész Thoroczkay Gábor munkája). — Györffy véleményét egy filológiai érvvel tovább erősíthetjük. A Bécsi Képes Krónika családjának három kéziratában a fentebb idézett szövegrészletben egyeztetési hibát találunk: „a karantánok ellen, aki Dalmácia határvidékét elfoglalta [!]" (contra [...] Carantanos [...] qui tunc marchiam Dalmacie occupaverat [!] — SRH I. 364.). Amennyiben viszont a szövegben eredetileg nem „a karantánok ellen" szókapcsolat állt, hanem „Contarini ellen", akkor ez a látszólagos egyeztetési hiba is rögtön érthetővé válik. 38 így pl. az 1085 előtt elhunyt, kortárs Hersfeldi Lampert évkönyvében: MGH Script, rer. Germ. XXXVIII. 112. 39 Sokcsevits D.: Horvátország i. m. 81.
