Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szlavónia korai hovatartozása II/369
SZLAVÓNIA KORAI HOVATARTOZÁSA 375 rálynak járó marturinát és egyéb adófajtákat ezentúl a püspöknek kell fizetniük, mentesülnek a vásárvámok és a királyi pénz elfogadásának kényszere alól, ha pedig az uralkodó vámszedői vagy sóhivatalnokai megpróbálnak fellépni ellenük, akkor az egyház népei lefoghatják és negyven napra fogságba vethetik a király embereit, sőt mindent elvehetnek, amit csak náluk találnak.4 0 Az oklevél eredetije nem maradt fenn, legkorábbi átírásait IX. Gergely pápa készíttette el 1227. július 9-én, illetve 10-én.4 1 Témánk szempontjából ez az irat azért fontos, mert a zágrábi püspökség alapítása kapcsán a narratiója egyértelműen arra utal, hogy Szlavónia az 1091-i hadjárat előtt nem tartozott a magyar államhoz: „a zágrábi monostort (!) elődünk, a legszentebb emlékezetű Szent László király emelte, aki Szlavónia földjét avagy bánságát a bálványimádás tévelygésétől kereszténységre térítve Magyarország koronája számára leigázta, és aki ugyanebben a bánságban püspökséget is létesített, és monostort Szent István király tiszteletére".4 2 Amennyiben ez a beszámoló minden elemében hiteles, az döntő módon befolyásolja mind Szlavónia 11. századi hovatartozásának kérdését. Megbízhatóságát elsőként Deér József kérdőjelezte meg 1931-ben.4 3 Györffy György fentebb már idézett, 1970-i tanulmányában az egész oklevelet részletes kritikai vizsgálat alá vonta, és durva hamisítványnak minősítette, amelyet István zágrábi püspök megbízásából koholtak, részint az egyházmegye korábbi privilégiumai, részint a magyar gestaszerkesztmény alapján. A főpásztornak Györffy szerint abban a perben lehetett szüksége a hamisítványra, amely 1215 és 1232 között a Szentszék előtt zajlott közte és a pannonhalmi apát között Somogy megye Dráván túli részének tizedeivel kapcsolatban.4 4 Györffy szerint a püspök azután adhatott uta-40 CDCr III. 147-149.; Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I-II/4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. (a továbbiakban: RA) I. 323. sz. 41 CDCr III. 271-272., 272-273. 42 monasterium Zagrabiense a sancto Ladizlao rege sanctissime recordationis predecessore nostro constructum, qui terram Sclavonie sive banatum ab errore ydolatrie ad christianitatem convertens corone Hungarie subiugavit, qui etiam in eodem banatu episcopatum instituit et monasterium in honore sancti regis Stephani — CDCr III. 147. 43 Deér J.: A magyar-horvát államközösség i. m. 52-53. (68. sz. jegyz.). 44 A pert a pannonhalmi apátság kezdeményezte a zágrábi püspök és káptalan ellen a Szentszék előtt, ismeretlen időpontban, de vélhetően a 13. század elején. Margetic szerint az apát azért fordult közvetlenül a pápához, mert attól tartott, hogy a magyar egyházi bíróságok ítélete a nagyobb hatalmú zágrábi püspöknek kedvezne (Lujo Margetic: O vjerodostojnosti isprava unesenih u potvrdnice pape Grgura IX. iz 1227. godine. In: Uő: Hrvatska i crkva i. m. 328. [eredetileg megjelent: Radovi Zavoda za hrvatsku povijest 26. (1993) 7-16.]). A valódi magyarázat azonban véleményem szerint inkább abban rejlik, hogy a pannonhalmi apátság III. Sándor 1175. december 16-án kelt bullája értelmében javaival együtt a pápa oltalma (protectiója) alatt állt (Kiss Gergely: Abbatia regalia [!] — hierarchia ecclesiastica. A királyi alapítású bencés apátságok egyházjogi helyzete a 11-13. században. IMETEM-könyvek 51.] Bp. 2006. 82-83.), ennélfogva egy másik egyházi intézménnyel folytatott jogvitájában a Szentszék volt illetékes ítélkezni. A perfelvételre (litis contestatio) 1215-ben került sor: a pannonhalmi apátság ügyvédje bejelentette a monostor igényét Somogy megye teljes Dráván túli részének, valamint a folyó bal partján álló további három kápolnának a tizedjövedelmeire, és a követelés alátámasztására annak rendje s módja szerint be is mutatta a monostor Szent István királytól nyert privilégiumát (amelyet valószínűleg az 1002-i pannonhalmi alapítólevél 1213 előtt interpolált változatával azonosíthatunk — Györffy Gy.: Szlavónia kialakulása i. m. 230.), valamint III. Sándor, II. Orbán és III. Kelemen pápák ezt megerősítő okleveleit. A zágrábi egyház ügyvédje erre azzal vé-
