Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
306 KOSZTA LÁSZLÓ elfogadhatónak, hogy a mai szövegében a 14. század végéről származó és bizonyosan késői betoldásokkal bíró nagyobb legenda eredendően a 12. század első felében keletkezett.18 6 A másik, a kisebb legenda összeállításának időpontja nehezebben megadható, részben azért is, mert nagyon kevés benne a keltezést segítő történeti adat. Bár megfogalmazódott, hogy a rövidebb lenne a korábbi, elfogadottabb, hogy ezt inkább a nagyobbik legendából, vagy annak ősforrásából18 7 liturgiái használatra készült kivonatnak tarthatjuk. Bizonyosnak látszik tehát, hogy Imre herceg mellett az 1083. évi szentté avatás után néhány évtizeddel Gellért számára is új, és nagyon részletes életrajzot állítottak össze.18 8 A sok történeti adatot tartalmazó nagyobb legenda lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk: mely eseményeket, milyen környezetben és miért tartottak fontosnak kiemelni a 12. század elején a szöveg összeállításánál. A Gellért életrajzába beillesztett történetek valóságtartalma jelen vizsgálat szemszögéből tehát irreleváns, sokkal fontosabb az, hogy miként kívánták a legenda keletkezési idején ábrázolni Gellért püspököt. A legenda összességéből kitűnik, hogy Gellértet mindenekelőtt nem mint bencés szerzetest, hanem sokkal inkább mint bencés püspököt mutatják be, így Gellért püspöki tevékenységét állítják az előtérbe. Természetesen szerepelnek benne bencés apátok és szerzetesek, de nem elsősorban a monostoron belüli életükre került a hangsúly, hanem arra, hogy a kolostoron kívüli világban is aktívan jelen vannak. így Rasina pannonhalmi apát Dalmáciában találkozik Gellérttel, Anasztáz pécsváradi apát Pécsett tartózkodik, majd később Gellérttel együtt Fehérvárra megy István udvarában. Az apátok a püspökökkel egyenrangú egyházi elöljáróként jelennek meg a szövegben: Szent István például Székesfehérvárra, a Boldogságos Szűz ünnepére az apátokat és a püspököket egyaránt meghívta. A királyi udvarban a püspökök, az apátok, nemesek, egyházi emberek gyűltek össze. A legenda mintha tudatosan hangsúlyozná, hogy a királyi udvarban a püspökök mellett ott a helyük az apátoknak is. Az apátok mellett a bencés püspökök is kiemelt helyet kapnak a legendában. Mór pécsi püspök alakja itt is előkerül, mint aki először fogadja az országba érkező Gellértet. Szent István azonnal, megismerkedésük után püspöknek választja Gellértet, aki remeteségében lelkileg készül fel a feladatra, majd püspökként sem hanyagolja el az aszkézist. A bencések a közülük kikerült püspök vezetésével meghatározó szerepet játszanak a Csanádi püspökség megszervezésében. A király parancsából szerzetesek gyülekeznek az ország kolostoraiból, ketten-ketten érkeznek Pécsváradról, Zalavárról és Bakonybélből, négyen pedig Pannonhalmáról: a négy nagy királyi alapítású bencés apátság tehát szerze-In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Horváth János, Székely György. Bp. 1974. 139-145. 186 Horváth János: A Gellért-legendák forrásértéke. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv-és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei 13. (1958) 21-82. 187 Uo. 58. 188 Kristó Gy.: Magyar historiográfia I. i. m. 22-23. — A nagyobb legendában használt egyházi — például a kanonokokra vonatkozó — terminológia, eltekintve a vitathatatlanul 14. századi interpolációktól, szintén a korai keletkezés mellett szól (Koszta L.: Székeskáptalanok és kanonokjaik i. m. 16.).
