Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
304 KOSZTA LÁSZLÓ püspök alakját állította példaként olvasója elé. Hangsúlyozta, hogy a szent király alatt kiváló bencés szerzetes kapott püspöki megbízást. Az Imre-legendának további részei is vannak, amelyek mintegy feleselnek, vitatkoznak a 11-12. század fordulóján megfigyelhető változásokkal. Ilyen rész lehet az, amelyben a pannonhalmi monostor szerzetesei „a körmenetet befejezve" (peracta processione), azaz a templomban járulnak az uralkodóhoz békecsókért.17 6 Az 1092. évi szabolcsi zsinat 35. pontja ettől a gyakorlattól eltérően szabályozta azonban a király fogadását a monostorban: ha a király vagy a püspök az apátságba érkezik, az apát és a szerzetesek ne a templomban járuljanak a csókra a királyhoz vagy a püspökhöz, hanem vonuljanak ki a kolostorba, és sorban állva várják a király vagy a püspök csókját.17 7 Bollók János a legendában ábrázolt köszöntést a törvény kiadását megelőző pannonhalmi gyakorlatnak tartja.17 8 A törvényi szabályozás és a legendában leírt fogadás között igen jelentős különbség van, amiben tükröződik az uralkodó, illetve a püspökök és a szerzetesség átalakuló kapcsolatrendszere. A törvényben a szerzeteseknek kell várniuk a királyra és a püspökre, míg az Imre-legenda szerzőjénél éppen fordítva történt a fogadás. A Pannonhalmára érkező király, megtisztelve a szerzeteseket, a templomban fogadja őket a békecsóknál. A legenda tehát, vitatkozva az új törvényi szabályozással, a szerzetesség 11. századi befolyását tükröző korábbi gyakorlatot állítja példaként a kortársak elé. Az Imre-legendában nagyon erőteljesen jelentkezik a szerzetesség szerepének kiemelése, a király és a szerzetesség szoros kapcsolatának hangoztatása. A dinasztia szentté avatott és szinte szerzetesi aszkézisben élő, tisztaságot szigorúan betartó tagja, Imre egyrészt bensőséges viszonyban van a monostor szerzetesével, másrészt a legenda a 12. század elején előtérbe kerülő új püspökökkel szemben a bencés püspök alakját rajzolja meg követendő példaként. Mindebből következik, hogy az Imre-legenda szerzőjét nem kereshetjük a Kálpont), 1. Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok i. m. 199. és 201.). A családos püspökökről okleveles és elbeszélő források tesznek utalást. A 12. század közepén II. Géza birtokot ad Pannonhalmának, és az adományozás lebonyolításában szerepet kapott Bethlen püspök fia, Odo (RA 80. sz., Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Ed. Richard Marsina. Bratislava 1971. 78.). Nyilvánvaló, hogy Odonak az adományozás idején nagykorúnak kellett már lennie, így valamikor a 12. század első harmadában születhetett. A Krónika kerlési csatát bemutató fejezete megemlíti, hogy Szent László azért eredt a magyar leányt elrabló pogány nyomába, mert úgy gondolta, hogy a váradi püpök leányát rabolták el (SRH I. 368-369.). A Kálmán-korában keletkezhetett — bár később valószínűleg interpolált — krónikarész is teljes természetességgel szól arról, hogy egy püspöknek gyermeke lehet. A fejezet Kálmán-kori keletkezéséről 1. Gerics J.: A legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái i. m. 86-87., Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum II. Commentarii. II/l. i. m. 360-361. A 12. század első felében, a Kálmán idején kinevezett püspökök közül többet családos papként szenteltek fel. Mindez a cölibátus kérdésének előtérbe kerülése idején természetesen kiváltotta a püspökségek vezetéséből kiszorult szerzetesség kritikáját. Nős papok püspökké szentelésének tiltására utal még a 12. század második felében III. Sándor pápa egy, a magyar érsekeknek írott okelevelében, 1. Walter Holtzmann: XII. századi pápai levelek kánoni gyűjteményekből. Századok 93. (1959) 411. 176 SRH II. 452. 177 Závodszky L.\ A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok i. m. 163. 178 Bollók J.: A Szent Imre-legenda i. m. 352.
