Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Koszta László: Bencés szerzetesség egy korszakváltás határán. Egyházpolitikai viták a 11-12. század fordulóján II/269
BENCÉS SZERZETESSÉG EGY KORSZAKVÁLTÁS HATÁRÁN 303 Sarolta is egyetértett ezzel, azonban — szinte egyetlenként a művel foglalkozók közül — hangoztatta, hogy nem csupán a papi nőtlenség propagálása és egy ennek megfelelő erénykatalógus összeállítása volt a szerző célja. A legendában, Tóth Sarolta véleménye szerint, teret kap a király invesztitúra joga, a szerény, alázatos, az egyház javán munkálkodó király képe, sőt a legenda agitál az egyháznak adandó adományok, illetve az egyházi vagyon védelme érdekében.17 2 Az Imre-legendával legutóbb alaposan foglalkozó Bollók János kiemeli továbbá még, hogy Mór szerzetes erkölcsi szigorúságán kívül arra is rá kívánták irányítani a legendával a figyelmet, hogy a szerzetes a világi hatalom legfőbb képviselőjével, a királlyal szemben is autonóm egyéniség, aki számára a legfőbb törvény a Regula.11 3 Az Imre-legenda mondanivalójának, megírása céljának vizsgálatakor feltétlenül hangsúlyozni kell azt, hogy Mór egykori pannonhalmi szerzetes, majd apát, végül pécsi püspök milyen kiemelt helyet kapott Imre herceg életrajzában. A legenda hat fejezete közül egyiket egyenesen neki szentelték, és ez a rész szinte egy leendő Szent Mór-vita magjaként is értelmezhető. A szöveg egy elismerésre méltó szerzetesi közösséget mutat be, amelyhez a kimagasló erkölcsiségű és fegyelmű szerzetes tartozott. Általában is előtérbe kerül a legendában a szerzetesi életforma jelentőségének hangsúlyozása. István király pannonhalmi látogatásával, Mór és Imre, illetve a király kapcsolatának bemutatásával Pannonhalma szoros kötődését ábrázolták az 1083-ban szentté avatott királyhoz és fiához, közvetve — rajtuk keresztül — magához az uralkodó dinasztiához. Mindezt egy olyan korszakban hangoztatták, amikor a bencés rend nyilvánvalóan konfliktusba került az uralkodóval. Kálmán király birtokvisszavételre törekvő magatartásával szemben Szent Istvánt mint a bencéseket támogató uralkodót állítja az olvasó elé a szerző. Nem véletlenül került be a Mór-történetbe az, hogy a szerzetes még a király felszólítására sem volt hajlandó megszegni a kötelező szilenciumot. Egyetértek Bollók Jánossal: itt a szerzetesség autonómiáját kívánták megjeleníteni. Mórt úgy ábrázolták, mint aki a király akaratával szemben is betartja monostora előírásait; a rendi szabályok előbbre valók számára a királyi parancsnál. A legendában ábrázolt Szent István azonban nem bünteti meg ezért Mórt, hanem röviddel ezt követően, erényeit elismerve, a pécsi püspökség élére állítja.17 4 A legenda tehát a Kálmán alatt előtérbe került világi papi származású, és nem ritkán családdal rendelkező püspökökkel17 5 szemben a cölibátusban élő bencés 172 Tóth S.: Magyar és lengyel Imre-legendák i. m. 45^49. 173 Bollók J.: A Szent Imre-legenda i. m. 349-350. 174 beatus Stephanus filii sui verba rata esse cognovit, ordine et re narrata Maurum laudibus extulit et ut locus pontificalis per eum decoraretur, paulo post in episcopatum eum Quinqueecclesiis sublimavit — SRH II. 453. 175 A szakirodalomban úgy tekintenek Kálmán korára, különösen uralkodásának második felére, mint amelyben a papi nőtlenséget egyre szigorúbban megkövetelték (1. pl. Magyarország története tíz kötetben I. i. m. 965-966. [a vonatkozó rész Györffy György munkája]). Ezzel szemben az első esztergomi zsinat határozatai még nős pap püspökké szentelését sem tiltják, de az előírják, hogy nős papot felesége jóváhagyásával lehet püspökké szentelni, továbbá a püspök felesége nem élhetett püspöki birtokon. Nincs szó a cölibátus szigorú megköveteléséről (I. esztergomi zsinat 11. és 33. pont). A zsinat egy másik cikkelye a püspökök fiairól tesz említést (I. esztergomi zsinat 13.
