Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon 1944-1994 (Ism.: Szabó Róbert) I/256

258 TÖRTÉNETI IRODALOM megszállás teljes megszűnésével kapcsolatos illúziók szétfoszlását a Dinnyés-kormány kinevezése utáni időszakban. „A parlamentarizmus vesztett csatája. Az 1947. évi országgyűlési választások"című tanulmányban az előrehozott törvényhozási választások körülményeiről olvashatunk. A szerző kitér a polgári erőkre hátrányos választási törvény elfogadására és következményeire. Bemutatja a koalíción kívüli demokratikus politikai alternatívákat nyújtó pártok sokszínű választási kampányát és politikai programját. Számszerű adatok ismertetésével érzékelteti a majd több mint fél évszázadig utolsó többpárti választási kampány nagyságrendjét, a különböző agitációs formák sokszínűségét, pénzügyi hátterét. A források alapján megállapítja, hogy a Kommunista Párt érdeke volt új pártok indulásának engedélyezésével az ellenzéki erőinek széttöredezettségét elősegíteni. Izsák Lajos az ellenzéki pártok közül a Magyar Függetlenségi Párt működését és Pfeiffer Zoltán életét „Egy rövid életű ellenzéki párt és vezetője Magyarországon 1947-ben" című tanulmányban is elemzi. A párt megalakulásától a betiltásig terjedő időszak bemutatása után a pártvezér emigrációs életének utóéletéhez az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a nemrég kutathatóvá vált forrásokat is felhasználta. Az 1947-es választásokon legtöbb ellenzéki mandátumot szerzett polgári párt parlamenti szereplését „A Demokrata Néppárt a parlamentben. 1945-1949" című tanulmány tartalmazza. A fejezetben a párt 1945-ös helyzetére utaló megállapítás némelyike az egyik közölt tanulmányban már előfordult, de ezen túlmenően új információkat olvashatunk a Barankovics-pártról. A politikai képződmény hiteles ellenzéki erőként való bemutatása után érthetővé válik, hogy az MDP miért folytatott kíméletlen politikai harcot a párt befolyásának felszámolása, majd megszüntetése érdekében. A parasztság társadalmi helyzetének 1947 és 1949 közötti megváltozását és az agrárpártok ehhez kapcsolódó politikai magatartásváltozásának zsákutcába kerülését elemzi „A magyar parasztságnak és pártjainak 1947-1949-es sorsfordulója". A szerző kitér arra is, hogy volt-e a parasztság képviseletére hivatott pártok stratégiájának hatása az eseményekre s mi lett a „kompromisszumra kész" kisgazda és parasztpárti vezetők jutalma. „Az ellenzéki pártok a fordulat éveiben,, címmel közreadott tanulmányban a DNP és az MFP történetének — már ismertetett részletei mellett — a PDP és az MRP politikai tevékenységét, kényszerű pártszövetségre lépésük okát valamint az FMDP rövid történetének elemzését ismerhetjük meg. Izsák Lajos tényszerűen összefoglalja, hogy lett 1947 és 1949 között a többpárti parlamentáris demokráciából domináns egypárti uralom, miként kényszerültek be a látszatfüggetlenségúket fenntartó pártok (FMI)P Radikális Demokrata Pártszövetség) a pártok maradék önállóságát felolvasztó új Függetlenségi Népfrontba. A „Két fordulat" jelenkori történelmünkben: 1944-1945 és 1947-1949" címet viselő fejezet jelentőségét abban látom, hogy a szerző meggyőzően bizonyítja, 1947 őszén még volt alternatíva. Álláspontja szerint a polgári ellenzéki erők számára 1947 őszén néhány hétig még adott volt az összefogás lehetősége, hiszen az ellenzék és a Kisgazdapárt a leadott voksok majdnem 55%-át megszerezte, jelentős polgári demokratikus erők képviselték magukat a törvényhozásban. Álláspontja szerint az erőfölényben lévő kommunista párt egyeduralma kialakításának felgyorsításához a Kominform megalakításával kapott végső ösztönzést s ez összhangban volt a nagyhatalmi tömbök közötti viszony eljegesedése miatti kétpólusú világ kialakulásával. Ez a folyamat vezetett el végül el a tanulmány címében szereplő második fordulathoz, a többpárti demokrácia felszámolásához. A felvidéki magyarok jogfosztásáról és szülőhelyükről való elűzésükről írva Izsák Lajos tollát nemcsak a szakmai tisztesség vezeti, hanem a személyes érintettség is inspirálja. Arra törekszik, hogy a tényeknek megfelelő tudományos elemzést adjon arról a folyamatról, amely Csehszlovákiában élő magyarokkal szemben Trianon után kezdődődött el, de igazán csak 1945 és 1948 között teljesedett ki. Az események bemutatása után érzéketlenséggel és közönnyel vádolja a Rákosi-korszak vezetését, amely nemzetközi egyezményben mondott le az elűzött magyarság kárpótlási igényének támogatásáról. A szerző — tőle szokatlan módon —jogi véleményt is megfogalmaz: „Az 1945 után kiadott benesi dekrétumok és végrehajtásuk kimeríti az emberiség elleni bűntett tényállását." (200.) A recenzens a szűkre szabott keretek miatt csak utalhat a tanulmányokban felvetett kérdések sokrétűségére. Ide tartozik a Mindszenty-perben elítélt arisztokrata, a per egyik szereplője, az ártatlanul bebörtönzött Esterházy Pál elleni eljárás története. A kötet első részének utolsó tanulmányaiban a szerző választáskutatási és a kormányok története iránti vizsgálódásának terméséből ad közzé néhányat. Előbb Nagy Imre első kormányának történetét foglalja össze, utalva Rákosi