Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Tengely Adrienn: A magyar egyházak a forradalmak korában (Ism.: Ormos Mária) I/242

242 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötet utolsó, egyik legérdekesebb írásában NPT arról szólt, hogy miként alakult a magyar diplomások társadalmi helyzete felsőoktatás tömegesedése előtt, és azt követően, s hogy a felsőoktatásba bekerülők magas aránya, létszáma miként változtatta a hallgatók társadalmi összetételét, s a tudományegyetemek arculatát. Többféle társadalmi változó elemzése révén arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy „a humboldti egyetem vezető munkakörökre, a poszt-humboldti beosztott munkakörökre, a humboldti egyetem intenzív kulturális fogyasztással összekapcsolt városi létre, a poszt-humboldti a térben való szétaprózódásra, a humboldti a férfi nemi szerepre, a poszt-humboldti mindkét nemi szerepre, a humboldti konfesszionális jelzőkkel jól leírható csoportszerveződésekre, a poszt-humboldti... szekularizált társadalomra készít, ill., készített elő. A humboldti egyetem nem azért került válságba, mert megváltozott az egyetemről vallott társadalmi felfogás, de nem is csak azért, mert megváltozott az egyetemre belépő népesség, hanem, mert az egyetemi diplomások társadalmi helyzete változott meg, s az egyetem... tükrözi ezt a változást". (208.) Summa summarum: NPT kötete kreatív módszerei, adatgazdagsága és szellemes elemzései révén — a 67. oldalon olvasható félreérthető megfogalmazás, a 147. oldal 5. táblázatának egy elírása és a 87. oldalon nyomdatechnikai okokból kevéssé kivehető ábra ellenére — egyaránt fontos és tanulságos olvasmány a társadalom-, oktatás- és neveléstörténet iránt érdeklődő kutatók és hallgatók számára. Donath Péter Tengely Adrienn A MAGYAR EGYHÁZAK A FORRADALMAK KORÁBAN Líceum Kiadó, Eger 2011. oldalszám? 1918/19 mintegy kilenc hónapjának viharos és zavaros története —- számos feldolgozás, könyv, tanulmány, emlékirat megjelenése ellenére — részben máig feltáratlan, vagy a szerzők homlokegyenest eltérő felfogása miatt ellentmondásos. A Károlyi Mihály nevéhez fűződő Népköztársaság történetéhez az egyik oldalon illúziók és kozmetika fűződik, a másikon rajta gyakorolják a bűnbakképzés ősi mesterségét. Tengely Adrienn könyve mindkét tendenciától mentes, miközben aprólékosan bemutatja a Károlyi-korszak (a címmel ellentétben nem a forradalmak) egy olyan oldalát, amelyről összefüggő feltáró munka még egyáltalán nem jelent meg, és ami megjelent, többnyire így vagy úgy elfogult. A kötetben hatalmas munka fekszik. Nagy a valószínűsége, hogy nincs az országban olyan forráshely, világi és egyházi, levéltári és azon kívüli, amelynek az anyagát a szerző ne vizsgálta volna meg, és ne hasznosította volna témájának feldolgozásában. Ez a titka annak, hogy az egyházak és az állam viszonyának a története több mint 500 oldalt foglal el. (Boldogabb lennék, ha — mondjuk — 5-6 oldallal többet tenne ki a könyv, mely névmutatót tartalmaz.) A munka a szó legszorosabb értelmében úttörő jellegű. Eddig ugyanis senki más nem tett még csak kísérletet sem arra, hogy e kérdést összességében és jelentőségének megfelelően megvizsgálja. A téma jelentőségét az biztosítja, hogy a tárgyalt időben a hazai lakosság egésze valamely felekezethez tartozott, és a hívek nagy része valamilyen mértékben hívő is volt. Nem csak az előírt ünnepeket tartotta meg, de eljárt a templomba, az imaházba, a zsinagógába, és meghallgatta a papot, a lelkipásztort, a rabbit. Ez azt jelentette, hogy az egyházak szellemi, lelki hatásával minden rendszernek számolnia kellett, illetve kellett volna. A feldolgozás sokoldalúságát már a Tartalomjegyzék elárulja. A könyv első, nagyobb részében időrend szerint, tehát történetileg halad végig az öt hónap eseményein, minden szakaszban kibontva a fontos résztémákat. Három szakasz különül el a kötetben, majd a bemutatást néhány olyan általános probléma rajza zárja le, amelyek végigfutnak az egész korszakon (az egyházak belső ügyei, az ország és területének sorsa stb.). A három szakasz a következő: a forradalom első napjai, majd a már többé-kevésbé berendezkedett Károlyi, illetve — végül — a Berinkey-kormány ideje. A szakaszolás jogos, amennyiben az első néhány nap az illeszkedés, az alapok kirajzolódásának az ideje, a második szakaszt a tárgyalások, egyeztetések jellemzik, amelyek során természetesen vitatott kérdések uralják a terepet, a harmadikban pedig megjelennek a kiegyeztethetetlen ellentétek.