Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Nagy Péter Tibor: Utak felfelé. Oktatás és társadalmi mobilitás a 19-20. századi Magyarországon (Ism.: Donáth Péter) I/235

241 TÖRTÉNETI IRODALOM Bevezetésképpen a különböző korcsoportok iskolázottságára vonatkozó népszámlálási adatokat elemezték mindkét nemre vonatkozóan s a férfi fölény alakulása szerint (utalva a női középiskolázás adataival kapcsolatos problémákra). Érdekes megállapításuk, hogy a trianoni döntés hatására bekövetkezett migráció komolyan befolyásolta (emelte) az 1920. és 1930. évi népszámlálások férfi felsőfokú végzettségre utaló adatait, minek következtében részesedésük a férfinépességben a kétszer mért 3,3%-ról 1941-re 2,8%-ra csökkent. Az oklevéllel rendelkező hölgyek aránya viszont rendre 0,2%-ról, 0,3%-ra, majd 0,4%-ra emelkedett. Miközben az érettségizett 30-34 éves férfiak korcsoportjában a diplomázás valószínűsége az 1920. évi 48%-ról, 1941-re 40% alá süllyedt, az érettségi után továbbtanuló hölgyek aránya 14%-ról majdnem 28%-ra nőtt. (161-164.) A bölcsész mintában szereplő hölgyek arányának vizsgálata ugyanakkor egy sajátos hullámmozgást mutatott a szebbik nem részesedését illetően. Előbb a húszas évek eleji kb. egyharmadról 40%-ra, majd 1931-1933-ban 50% köré emelkedett; majd a harmincas évek elején csökkenni kezdett arányuk, olyannyira, hogy az 1940-es évek elején már csak 38%-ot mértek. Részvételük a bölcsészkarokon a második világháborút követően kezdett emelkedni, annak ellenére, hogy 1946 után egy sor korábban előlük elzárt pálya nyílt meg a továbbtanulni szándékozó lányok előtt. E hullámzás magyarázatát keresve a szerzők úgy találták, hogy az „sem a végzettek társadalmi hátterének legfontosabb mutatójával, az apa iskolázottságával, sem a bölcsészképzésben jelentkező konjunktúrával nem áll szoros kapcsolatban, így — újabb jelzések felbukkanásáig — mi leginkább a numerus clausus, majd a zsidótörvények hatásának tulajdonítjuk ezt". Mindebből az is következik, hogy csak hosszabb korszakokat tekintve beszélhetünk egyértelmű női előretörésről: a két világháború között nagyobb a hölgyek részvétele, mint az I. világháborút megelőzően, s kisebb, mint a II. világégést követően. (169-173.) A nemek továbbtanulási esélyeit befolyásoló tényezőket számba véve úgy találták, hogy mindazok a tényezők — a szülők iskolázottsági deficitje, a település jellege, az etnikai felekezeti háttér — melyek a férfiak továbbtanulási esélyeit befolyásolják, fokozottan hatnak a hölgyek pályaválasztására. Körükben származásuk helyének településhierarchiában elfoglalt pozíciója töretlenül érvényesült (Budapest 56%-kal megelőzte a nagyvárosok 52%-át), s az elemi, polgári, középiskolai, egyetemi, és a körükből kiemelt jogász/orvos végzettségű apák diplomát szerzett lányainak mintában való aránya (18%, 37%, 47%, 58%, 67%) is ezt prezentálta.) 174-175.) Együttesen vizsgálták a szerzők a felekezeti-etnikai hátterét a nemek megoszlásának, s néhány igen érdekes megfigyelésrejutottak. A nők aránya tekintetében a következő sorrend alakult ki felmérésükben: izraelita magyar 60%, evangélikus német 49%, izraelita német/szláv 48%, katolikus német 48%, katolikus szláv 44%, katolikus magyar 41%, evangélikus magyar 38%, evangélikus szláv 37%, református 37%. Az adatokból kitűnik, hogy a nemzetiségi jelleg — különösen a városiasodott németség és szlovákság esetén — valamelyest „felülírta" a felekezeti különbségeket (pl. a városiasult németek lányai felekezetre való tekintet nélkül 48-49%.-ot képviseltek). Meglepő ugyanakkor, hogy a lányok esetében milyen nagy különbség volt — az egyébként a bölcsészhallgatók között egyaránt felülreprezentált — zsidók és evangélikusok lányainak részaránya tekintetében. A szerzők feltevése szerint nemi viselkedésük azért volt ennyire eltérő, mert a kiterjedt evangélikus iskolarendszer révén a tanári pálya vonzó lehetett az evangélikus fiúk számára, amiért a lányok részaránya körükben alacsonyabb maradt, mint a „keresztény-nemzeti" nevelést forszírozó iskolarendszerből kiszorult, s így a szekuláris tudományos, kulturális, könyvkiadó, újságíró, műfordító, nyelvtanár stb. pályákon kenyérkeresetet remélő zsidó fiatalok körében. (176-181.) Adataik elemzése során szembesültek a szerzők azzal a ténnyel, hogy a tanári szakokon egyáltalán nem, a doktori végzettségűek között is csak részben bizonyult helytállónak feltevésük, mely szerint a lányok inkább a bölcsész, a fiúk inkább a természettudományi szakokat preferálták volna. Valójában a leggyakrabban választott szakok „nemi jellege" tekintetében a következőket regisztrálták: „maszkulin szakok": görög, fizika és latin; „uniszex szakok": magyar, természettan, történelem, földrajz, matematika; „feminin szakok": francia, német, angol, kémia, olasz. Szellemes és árnyalt elemzéssel magyarázták e szakválasztásokat. Terjedelmi okból ennek — sa vizsgált egyetemek hallgatói rekrutációjának — ismertetésére sincs lehetőségünk. Csak annyit említhetünk, hogy az összes döntés 58%-át kitevő „uniszex szakok" javarészt tanárszakok voltak — a maszkulin szakokhoz hasonlóan — alacsony izraelita részvétellel. A feminin szakok egyik legfeltűnőbb jellemzője ellenben a zsidók magas részaránya volt: a modern nyelv szakokon 15%, a kémia szakon 24%, s közöttük a nők részaránya 70% körül mozgott. Tegyük hozzá: ők általában jobb szocio-ökonómiai közegből származtak, eltérően az alacsony státusúaktól, akik a „maszkulin szakokon" fordultak elő gyakrabban. (182-192.)