Századok – 2012
FIGYELŐ - Gyarmati György: Standeisky Éva könyvéről I/215
Gyarmati György STANDEISKY ÉVA KÖNYVÉRŐL1 A munka szerkezeti paraméterei számokban-, ötszázötven oldalas tárgyleírás, melyet negyven oldalas irodalomjegyzék követ, 770 hasznosított munka bibliográfiai adatait sorolva. 1604 tételes lábjegyzet, melynek közel fele elsődleges levéltári forrásra utal. Terjedelmét és megmozgatott forrásbázisát tekintve önmagában is tiszteletet parancsoló teljesítmény, különösen ha azt vesszük figyelembe, hogy e nagymonográfia a közgondolkodásban mindmáig tizenkét naposnak elkönyvelt 1956. őszi „forradalmi pillanatról" szól. A munka szerkezetéről már nehezebb egyértelmű, áttekinthető leírást kapni, illetve adni. Világos a három nagy vizsgálati szempont: I. Emberek és intézmények; II. Minták és viselkedésmódok-, illetve a bizonyos értelemben egyszerre önálló nagytételként jelölt, mindazonáltal mégis valamifajta összegzést sejtető, a munkát lezáró III. Értelmezések blokk. Az első (I.) esernyője alatt sorjázó Kiindulás, Tömeg, Csoport, Egyén hívószavak szintén logikusan tematizálják a vizsgálat — szemipermeábilis — tárgyköreit, s nemkülönben beszédes a második (II.) belső tagolási rendje, olyan címek alá sorakoztatva, mint „Követett és elvetett múlt", „Eszmék, vágyak illúziók", „Magatartásformák", végül pedig „Beszédmód és szóhasználat". Valamifajta kuszáltságérzetet inkább az eddig előszámlált nyolc „nagyfejezet" további szétaprózása kelt. Ezek alá sorolva ugyanis összesen 72 fejezet olvasható, s ez utóbbiak bomlanak tovább újabb 73 elkülönített alfejezetre. Ha a vizsgált anyag részekre bontásának e közel másfélszázas nagyságrendjénél megállnánk, akkor a munkát — a szerkesztetlen filosz-szóözön monográfiákat antitételező —, túltagolt opusként könyvelhetnénk el, s részecske-analízisként akár egy másik diszciplína szaklapjába kívánkozna a recenzió is: oda, ahol a mikro- és a nanométer a vizsgálatok bevett léptéke. Sietek hozzátenni, nem fenyeget inkompetencia a Cliót követőket. Egyszerűen arról van szó, hogy az említett nyolc vizsgálati tematika mindegyikét több — esetenként féltucatnyi vagy éppen tucatnyi — metszetben, az in statu nascendi „részeire bomlott" és sokféleképpen tagolt historikusi terepeket külön-külön szemlézve jeleníti meg a szerző. Ennek ellenére sem sorolnám a munkát a történettudományban manapság divatos new social history mikrotörténeti alcsoportjába -, de erről majd később. Vizsgálati módszer, elemzési eljárások: A régebbiek közül, Hannah Arendt, Raymond Aron, Gustave Le Bon éppúgy megtalálható a vizsgálati szempontok 1 Standeisky Eva: Népuralom ötvenhatban. Kalligram - 1956-os Intézet. Pozsony - Budapest, 2010. oldalszám?
