Századok – 2012

FIGYELŐ - Ormos Mária: Egy megkerülhetetlen könyv a Rákosi-korszakról I/205

FIGYELŐ 211 kezésre. Véleményem szerint egyébként az a közgazdász zseni sem mutatkozott, aki egy ilyen grandiózus feladat végrehajtási forgatókönyvét képes lett volna kidolgozni. Mindenesetre egy struktúra módosítása még sokkal jobb feltételek között is jóval több időt kíván meg, mint amennyi e kormánynak rendelkezésére állt. Azt viszont természetesen nem tudhatja megmondani senki sem, hogy mi történt volna akkor, ha az új miniszterelnök tovább marad a hivatalában. Vélhetően ugyanis Nagy Imrének sem volt végiggondolt alternatív megoldása a szocializmus valamilyen, a Sztálinétól különböző formájára, és gazdaságpolitikájára. — Egyébként azt hiszem, hogy az 1953/55-ös magyarországi váltásokat nem igen lehet véglegesen értelmezni a Beríja-jelenség, Beríja koncepciójának és sorsának a jelenleginél jóval alaposabb ismerete nélkül. Az ugyanis aligha vitás, hogy az 1953-as magyarországi változások mögött az ő elképezése és befolyása állt, miként a visszarendezés is kapcsolatban állt a bukásával. A szerző hangsúlyozza, hogy a máig felhalmozott kutatási eredmények a forradalomra vonatkozóan voltaképpen csak a fővárosi események vonulatát követik, és nagyon kevéssé vannak tekintettel az ország egészére. Holott, írja, ekkor az egész ország mozdult meg, és olykor az események nem követték a budapesti történetet, hanem többször megelőzték azt. A szöveg írása idején ez a megállapítás helytálló volt, mivel a Szakolczai Attila által szerkesztett köteteket a vidéki forradalomról az összefoglaló feldolgozások rendszeresen figyelmen kívül hagyták, mára azonban a hiány megszűnt Standeisky Éva doktori disszertációja jóvoltából.2

Ugyanennek a kérdésnek van azonban egy másik vetülete, nevezetesen az, hogy a társadalom történetének a feltárása máig messze elmarad a politikatörténet mögött. Gyarmati több ponton nyújt rálátást a technikákra, módozatokra, amelyek mentén a társadalmi csoportok átélték és túlélték a megpróbáltatásokat, mindazonáltal egy nagy ívű társadalomtörténeti feldolgozás, a társadalomtörténeti freskó megalkotása még hátra van. Nagy szükség lenne egy olyan társadalomtörténeti megközelítésre, amely a lakosság korabeli életmódját módszeresen feltárná. Mindazonáltal elégedettek lehetünk, lehetnénk, ha a politikai csontvázat a 20. század minden részében tisztán láthatnánk. Ebben az irányban Gyarmati nagy lépést tett előre, miközben másutt — az első világháború előzményei, a háború hatásai kérdésében, továbbá a Horthy-korszak vagy akár a Kádár-korszak vidékén — nagy lyukak tátongnak. Gyarmati óv attól, hogy a Rákosi-rendszert elintézzük a „totális diktatúra" címszó alatt, mivel — állítja — a közép-európai kis diktatúrák saját jellemét ezzel nem lehet meghatározni. Jelentős vonásokban eltértek a sztálini formátumtól és különböztek egymás között is. E felfogást a magam részéről, mivel évtizedeken keresztül igyekeztem a két világháború közötti fasizmusra vagy nemzetiszocializmusra hasonlító, esetleg azokra egyenesen hivatkozó diktatúrák világában megtalálni az egyedi vonásokat, magától értetődően csak helyeselni tudom. Valójában már a történelmi előzményekből és a társadalmak eltéréseiből következik, hogy a „tábor" nem lehetett egyszínű. Azt gondolom, hogy a Rákosi által meghatározott magyar diktatúra nem volt totális a sztálini dikta-2 Lásd Gyarmati György írását e számban Standeisky könyvéről (a szerkesztő).