Századok – 2012

FIGYELŐ - Ormos Mária: Egy megkerülhetetlen könyv a Rákosi-korszakról I/205

206 FIGYELŐ mindazt, amit e korszakról a történeti irodalom eddig a részleteket illetően már feldolgozott, megjelenít társadalomtörténeti mozzanatokat, és több ponton, több kérdésben vitázik az elődök egyik, vagy másik megállapításával, illetve értelmezésével. Mivel lehetetlen, de talán értelmetlen is lenne a vaskos kötet egészének ismertetését megkísérelni, a továbbiakban néhány olyan kérdéssel foglalkozom, amelyekre nézve a szerző új fogalommal operál, illetve amelyre nézve saját álláspontját rögzíti. Egyik-másik olyan értelmezéséhez, amellyel megkérdőjelezi, vagy egyenesen tagadásba veszi a megrögzülni látszó kánont, magam is hozzáfűzök néhány további elemet. Kezdjük mindjárt a Rákosi-korszak fogalmával. A bevett szokástól eltérően a Rákosi nevével meghatározható időszakot Gyarmati nem a híres „fordulat évével" (1947-48 vagy 1946-1948, esetleg 1947-1949), hanem 1945-tel indítja, mert úgy látja, hogy Rákosi ettől kezdve a közélet megkerülhetetlen figurája volt, és a Magyar Kommunista Párt befolyása is messze meghaladta tényleges társadalmi támogatottságát. A magam részéről elfogadhatónak tartom ezt a közelítést a Rákosi-korszak kezdetéről szólva, hozzátéve, hogy Rákosi meghatározó szerepe legfeljebb a kommunista bennfentesek világában lehetett evidencia, míg a nagy többség: a többi párt, a szakszervezetek, a számtalan társadalmi szervezet és a lakosság nagy tömegei számára ez távolról sem látszott eldöntött ténynek 1945-ben, de még 1946-ban sem. 1947 februárjáig ugyanis nem hunyt ki a remény arra nézve, hogy a békeszerződés aláírását követően a megszálló csapatok kivonulnak az országból, és akkor jelentős mértékben érvényesülhetnek a parlamentáris választásokon megmutatkozó erőviszonyok. Egyelőre a „meghatározó" személyiségek csak úgy nyüzsögtek a politikai térben és a színpadokon, akik között az állampolgár kedvére válogathatott. A bevonuló hadak zabrálásait és erőszakolásait a társadalom lassacskán maga mögé tudta, az újgazdák örültek friss szerzeményüknek, és nem tudták, hogy az apró parcellákon tőke, infrastuktúra és szakértelem hiányában nem fognak boldogulni, és még kevésbé, hogy az adományt hamarosan visszaköveteli az állam. A népikollégisták még szervezkedtek, és fújdogáltak a fényes szelek. Ennek ellenére is elfogadhatónak vélem a Rákosi-korszak kezdetének előrehozását 1945-re. Ha beszélhetünk 1920-tól Horthy-korszakról, hasonló joggal szólhatunk Rákosi korszakról 1945-től kezdve. Nem képezi kifogás tárgyát, hogy a Horthy-korszak kezdetét 1920-ban jelöljük meg, jóllehet akkor még senki sem hitte (vélhetően maga Horthy Miklós sem), hogy ideiglenes megbízatása mintegy 24 évre terjed majd ki, és annak ellenére sem, hogy a kormányzó „meghatározó" személyiséggé majd csak jóval később vált. Potenciálisan mindenesetre benne rejlett ez a lehetőség, miként Rákosi és pártja jövőjében is fennállt a lehetőség, hogy az esély valósággá váljon. Az ő esetében a váltást nem a hazai, hanem a nemzetközi helyzet változása támasztotta alá. A moszkvai dirigenciának a magjai megjelentek már a megszállás pillanatától kezdve, és ez világosan ki is rajzolódik a könyv lapjain. A magok szárba szökkenését az idő és az időben Magyarországon kívül lejátszódó események segítették elő. Abban a mértékben, amelyben a németkérdés vitája éleződött a nagyhatalmak között, vált Sztálin számára mind fontosabbá, hogy befolyási övezetének a német terű-