Századok – 2012
MŰHELY - Széchenyi Ágnes: Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán pályaképe I/147
168 SZÉCHENYI ÁGNES maradtam 80 hónapi börtön ellenére is. Te is tudod még abból a korból, hogy én soha nem vallottam magam kommunistának, de mindenkor a legveszélyesebb politikai magatartásnak ítéltem az antikommunistaságot. Mindenkor ment maradtam ettől a hibától" - szól a krédó. A továbbiakban bevallja, hogy 1949 és 1956 is megingatta abban a tudatban, hogy „azon az úton, amelyen haladunk, fel lehet építeni a szocialista világot. De magam nem tudnék mást ajánlani - s ezért vagyok távol a közvetlen politikai munkától". Szabó Ervin és Ernst Fischer szellemében célja — s ezt szolgálja tudományos munkája is — a „szocialista ember" kiformálása. Megerősíti, hogy a nacionalizmust tartja a legfőbb hibának, s ezen belül is bántja, hogy a „30-40-es évek fasiszta írói — anélkül, hogy valaha akár egyetlen szónyi önkritikát írtak volna — szabadon hallatják szavukat, s még a Párt központi lapja is helyet ad nekik". Mindössze annyit kér, hogy munkáját ne zavarják, „ne érezzem és tudjam mindenütt nyomomban a bizalmatlanság megfigyelését, szimatolását".88 Kádár János igazi talányos, el nem kötelező választ küldött. A pártfőtitkár csak „hallott" az „annak idején" Horváth ellen lefolytatott törvénytelen eljárásról. Horváth későbbi tevékenységéről is csak híreket tud, „hol jót, hol rosszat. Az 1956-os évi ellenforradalmi felkelés zavaros eseményeiben — én így tudom — negatív szerepet játszottál, majd azt követően — s ezt jónak tartom — azt hallottam, hogy történelmi munkával foglalkozol..." A hallomás bármikor enyhíthető, utóbb Kádár bármikor mondhatta volna, hogy tévesen tájékoztatták. Jót és rosszat egyaránt adagol Horváthtal kapcsolatban, így mindenki előtt fedezve van. Aztán áttér a megfigyelésekre és kihallgatásokra, s azt állítja, hallott ugyan ezekről, de „annak részleteiről, s az alapul szolgáló okokról vajmi keveset tudok, s azt tartom, az Reád és az eljáró hatóságokra tartozik." A képmutatása világos. Kádár János el akarta hitetni, hogy az állambiztonsági szervek függetlenek, nincs politikai megrendelés a működésük mögött. S valóban, az az igazán démoni, hogy talán nem is volt felsőbb megrendelés, a belügyi szervek saját önjáró mechanizmusuk folytán vizsgálódtak. Aztán fordul a levél, s megígéri, ha a levélben jelzett szándékai szerint működik Horváth, akkor a jövőben a kerületi tanácson és a kiadó vállalatokon kívül az állammal nem lesz dolga. S hogy publikálási lehetősége „elvileg megvan a jövőre nézve is." A biztatásnak is olvasható Kádár-levél birtokában Horváth Zoltán fellebbezéssel élt. Sérelmezte, hogy a határozatban gépelve 23 órakor kezdődik a lakhely elhagyási tilalom, de ezt kézzel 20 órára javították, s ezek szerint színházba sem mehet el, és hogy felesége is áldozata a telefon kikapcsolásának. (Időközben harmadszor is megnősült, egykori Népszava beli titkárnőjét, Szűcs Ilonát vette feleségül.) A fellebbezést elutasítják, de megengedik a telefonkészülék visszakapcsolását. (Talán mert a lehallgatás így könnyebben megvalósítható?) Egy hónap múltán szigorítás érkezett, mert a hatóság megtudta, megfordult egy étteremben. Erre ismét Nyers Rezsőhöz fordul Horváth, türelmetlen hangú levélben a segítségét kéri. Három hónap múltán, június közepén, a belügyminisztertől érkezik elutasító válasz. Majd egy magánlevél következik az összeállításban, Déry Tibor az írója. Kézzel írott levél, figyelmeztető jelzés-88 Horváth Zoltán levele Kádár Jánoshoz, 1967. január 26. Magyar Füzetek [Párizs] 8. 65-66.
