Századok – 2012
MŰHELY - Széchenyi Ágnes: Magyar abszurd a baloldalon. Horváth Zoltán pályaképe I/147
HORVÁTH ZOLTÁN PÁLYAKÉPE 169 sei: „Alanti hírről nem tudsz!" Déry — a jóbarát — közli a jó hírt, hogy aggodalma, miszerint Horváth (engedély nélküli) esztergomi utazása miatt a rendőrségi felügyeletet meghosszabbítják, alaptalan. „De könyörgök: bánj a lehető legóvatosabban a jelenről való véleményeddel és főképp híreiddel; történész vagy, ápold a múltat, erkölcsi idealista vagy: ábrándozz a jövőről!" - óvja a jó kapcsolatokat ápoló, s a kapcsolatait miden bizonnyal Horváthért is megmozgató Déry.89 Horváth Zoltán érdekében közbenjárt még Lukács György és Tóth Aladár is.9 0 Igazi magyar abszurd volt Horváth Zoltán helyzete. Egy a kommunista politikusok mellett kiálló volt szociáldemokrata, aki a Rákosi-börtön rettenetes bánásmódja után sem akart elmenni innen, s akinek a rendszer mégsem örült. Mindenesetre október elején levél érkezett Aczél Györgytől, a Központi Bizottság titkárától, a magyar kultúra támogató-felügyelőjétől, amelyben a jobbulást kíván a betegséggel küszködő Horváth Zoltánnak. A hagyatékban ezen kívül nincs nyoma, hogy Aczél Györggyel személyes kapcsolatban állt volna. További kapcsolatra mód sem maradt: 1967. november 15-én Horváth Zoltán meghalt. Temetésén Nyers Rezső beszélt. Ez is az -— Esterházy Péter szavával — kis magyar pornográfiának nevezett játékba tartozott: az MSZMP Politikai Bizottságának egy tagja búcsúztatta, miközben büntetését nem oldották fel. HUNGARIAN ABSURD ON THE LEFT The Career of Zotán Horváth by Ágnes Széchenyi (Abstract) The study analyses the eventful career of Zoltán Horváth, translator, editor and social democratic politician, who, in the final section of his life, also excelled as a historian. Horváth came from a great bourgeois Jewish family; his father, who led a publishing house, was one of the founding members of the bourgeois radical party. His son was acquainted in his youth with the outstanding personalities of the early 20th centuiy, the leading artists and politicians of the Hungarian Modernity (Endre Ady, Lajos Biró, the so-called group of the Eight, Pál Szende, Zsigmond Kunfi etc.). The premature youngster was a regular reader of the Municipal Library at Budapest, and could thus count Ervin Szabó among his mentors as well. After the revolutions he emigrated to Vienna, and after his return he was active as a translator and editor at different publishing houses (Dante, Pantheon), and parallelly joined the social democratic movement. After a short period of emigration in France, he emerged during the war as one of the most courageous figures of humanitarian rescue activity. After the war he pursued his career as a politician, as one of the most militant members of the left-wing social democrats, and was instrumental as such in the fusion with the Communists. Between 1949 and 1956 he was imprisoned after a politically prejudiced trial. After his release from prison he became editor-in-chief of the Népszava, to be consequently driven from this post by Anna Kéthly and her companions. The 1960s represent a clear turn in his career: he wrote monographies about László Teleki and about the critical reform generation, earmarked by the name of Endre Ady, with the title of Magyar századforduló. Zoltán Horváth was a free-spoken, relentless character, who was consequently under constant police supervision in the 1960s. Paradoxically, and as a nice example of the Hungarian absurd, upon his death his memorial service was celebrated by Rezsó Nyers, member of the Political Committee of the Communist Party. 89 Botka Ferenc szóbeli közlése. 2008. május 30. 90 Tóth Aladár és Szabolcsi Bence is a baráti köréhez tartoztak, Horváth Zoltán ugyanis nagy zeneértő és élvező volt.
