Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Debreceni Egyetem története 1912-2012 (Ism.: Szögi László) VI/1510

TÖRTÉNETI IRODALOM 1511 tetet, nagyon megterhelte volna, ha debreceni tudományos kutatások eredményeit is itt kívánták volna összefoglalni. Ezek egyértelműen az egyes karokról készíthető újabb kiadványokba valók. Az intézmény hatalmas múltját a szerkesztők négy időszakra bontva mutatják be. Az első korszak az egyetemalapítás előzményeit mutatja be, visszatekintve a 16. századi kollégiumalapításig. E korszakban is számos izgalmas kérdésre kell választ adni. Ilyen a jogelődök kérdése, az egyházi és világi tanintézetek kapcsolata, s az egyes intézmények színvonalának, egyetemi, vagy főiskolai jellegének meghatározása. E kérdésekben az európai és a hazai felsőoktatás-történetben is sokszor zavar tapasztalható, és jelentős vitákat generál a források ilyen, vagy olyan értelmezése. Debrecen esetében ismert, hogy a Református Kollégium történetét 1538-ig vezeti vissza, de az már nehezebben határozható meg, hogy az ottani oktatás mikortól tekinthető felsőfokúnak. A kollégiumi típusú iskoláknál ez nem is könnyen állapítható meg, ugyanakkor a tógátus diákok képzése fontos része a magyar felsőoktatás történetének. A kötet szerzői nagyon helyesen nem e kérdések eldöntését tekintették feladatuknak, hanem röviden, de szabatosan ismertetik a kollégium fejlődéstörténetét, ideértve a teológiai, a jogi, majd a bölcsészeti akadémiák kialakulását, amelyek mind alapját képezték a későbbi állami tudományegyetemnek. Ugyancsak e fejezetben kapunk képet az 1868-ban alapított kezdetben felsőbb, 1876-tól középfokú, majd 1906-tól már akadémiai rangú mezőgazdasági tanintézet fejlődéstörténetéről. E fejezet végén találunk izgalmas kérdéseket tárgyaló részt, amely bemutatja a dualizmuskori egyetemalapítási törekvéseket, s az ezzel kapcsolatos vitákat. E téma rendkívül fontos és talán ennél részletesebb tárgyalást is megérdemelt volna. Ha csak arra gondolunk, hogy a magyar művelődéstörténetben a 17. század elejétől folyamatosan találkozunk a protestáns egyetem létrehozására irányuló törekvésekkel, hol Erdélyben, hol a szűkebb Magyarországon, de ezek a tervek sohasem valósulnak meg, különböző skok következtében, akár felekezetközi, akár nemzetiségi ellentétek miatt. A dualizmus második felében valóságos verseny zajlott a magyar városok között a harmadik egyetem székhelyéért, és e versenyben Debrecen győzelme különleges fegyvertény volt. Úgy vélem jobban ki lehetett volna emelni Tisza István személyét, akinek hatásos támogatása bizonyosan hozzájárult az egyetem megalapításához. A kötet második nagyobb egysége az alapítástól az egyetem szétdarabolásáig, 1949-ig tárgyalja az intézmény történetét. E fejezetek kapcsán a kötet forrásbázisáról érdemes néhány szót szólni. A szerzőknek igen gazdag szakirodalom állt rendelkezésükre, amit a könyv végén található, 11 oldalas irodalomjegyzék jól bizonyít. Nyilván e munkák változó színvonalúak, de egyes részletkérdések tisztázásához jól használhatók, s a szerzők ezeket az információkat megfelelően építették be dolgozataikba. Ilyen új monográfia készítésének elengedhetetlen feltétele azonban a még fel nem dolgozott források, elsősorban a levéltári anyag részletes és sok időt igénylő feltárása. A kötet ismerteti is azokat a levéltári forrásokat, amelyeket a szerzők felhasználtak és részben a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban, részben az Egyetemen találhatók. E források döntően az egyetemi és kari tanácsülési jegyzőkönyvek, amelyek kétségtelenül nagyon fontosak, de az egyetem dokumentum anyagának csak töredékét képezik. Az elmúlt három évtizedben gyakorlatilag minden jelentős múlttal rendelkező hazai egyetemen megalakultak az egyetemi levéltárak, amelyek arra hivatottak, hogy összegyűjtsék, rendszerezzék, kutatásra alkalmassá tegyék az adott egyetemnek és jogelődeinek valamennyi írott dokumentumát. Sajnos Debrecenben egy korábbi elvetélt kísérlet után, a mai napig nem alakult egyetemi levéltár és az intézmény nagy értékű dokumentumai máig szétszórtan, szakszerű feldolgozás nélkül találhatók az egyetemen. Az egyetemi levéltárat nem helyettesítheti semmilyen más speciális gyűjtemény, hiszen törvényi szabályozás szerint a hivatali működés során keletkezett iratokat csak levéltár őrizheti. Az intézményi szaklevéltár hiánya a kötetet olvasva is tapasztalható, mivel számos kérdés tisztázásához nem elegendő a jegyzőkönyvek kutatása, hanem szükséges lenne az egyetemi iratanyag és a kapcsolódó miniszteriális iratok tanulmányozása is. A debreceni egyetemi levéltár megalapítása nagyon fontos feltétele a további egyetemtörténeti kutatásoknak és újabb, pl. kartörténeti kiadványok készítésének. Az igen terjedelmes fejezet nyolc, önmagában is jelentős, hosszabb tanulmányból áll, részben általános egyetemtörténetet adva, majd egyenként összefoglalva a négy kar történetét. Külön tanulmány foglalkozik a debreceni Tanárvizsgáló Bizottság és a Tanárképző Intézet történetével, valamint külön a diákegyesületekkel, és külön a diáksegélyezéssel és a kollégiumokkal. Ez a szerkezeti megoldás meglehetősen szokatlan, hiszen az európai gyakorlatban a karok történetét általában külön kötetekben szokták megírni, Debrecenben szakítottak ezzel a hagyománnyal. E megoldásnak előnye és hátránya is van. Előnye, hogy az olvasó egy kötetben talál meg minden infor-