Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Debreceni Egyetem története 1912-2012 (Ism.: Szögi László) VI/1510

1512 TÖRTÉNETI IRODALOM mációt, hátránya viszont az, hogy az egyes fejezetek között elkerülhetetlenek az ismétlések, s az egyes karok bemutatása, mivel más-más szerzők írták, sem szerkezetileg, sem módszertanilag nem azonosak. A tematikus alfejezetek közül a diákságról szólókat össze lehetett volna vonni, hiszen már a történeti részben is találunk egy „Diákok - a hallgatói társadalom" című alfejezetet. A korszak bemutatása egyébként igen színvonalas, kiérlelt, látszik, hogy ez esetben már korábbi komoly forrásfeltárásra lehetett támaszkodni. Az 1919-es román megszállásról szívesen olvastam volna többet, mert erről eddig alig volt információnk. Ismereteim szerint a román megszállás 1919. április 23-tól, 1920. március 11-ig tartott, s az ez idő alatti események talán nagyobb figyelmet érdemelnének. A román megszállás megszűnésének dátuma egyébként hibás a 270. oldalon. A numerus clausus debreceni hatásáról és a korabeli diákegyesületekről szóló fejezetek igen jól sikerültek és sok új adatot tudunk meg belőlük. Izgalmas és érdekes a koalíciós időkről szóló fejezet, amelyben az egyetemi kommunista hatalomátvétel folyamatának finom részleteire is fény derül. A harmadik nagy egység a „széttagoltság korát" ismerteti, vagyis az 1949-től 1999-ig terjedő fél évszázad egyetemtörténetét. E korszak esetében a szerzők különösen nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen még viszonylag közeli időszakot kellett értékelni, így nincs meg mindig a kellő történelmi távlat az objektív értékeléshez, s ráadásul a sok részpublikáció ellenére itt még nem támaszkodhattak megfelelően gazdag előmunkálatokra. Az egyetemtörténész számára e fejezet módszertanilag is érdekes, hiszen — mint jeleztem — integrált egyetem esetében a kötet szerzői új, eddig nem kitaposott ösvényen jártak. A korszak bemutatása a kötet terjedelmének egyharmadát teszi ki, amit kevesellhetnénk is, hiszen az évszázados múlt feléről van szó, mégis úgy véljük ilyen történelmi távlatban helyeselhető, hogy e korszakot kissé rövidebben, de a fő tendenciákat jól érzékeltetve mutatják be. A szerkezet itt is az előző korszakhoz hasonló, az általános egyetemtörténeti fejezetben a volt Kossuth Lajos Tudományegyetem fél évszázados múltjáról olvashatunk, kitűnő, de rövid összefoglalót. Ezután itt is a karokról, az Egyetemi Könyvtárról, illetve az ekkor már önállósult Református Teológiai Akadémiáról, az Orvostudományi Egyetemről és a különböző elnevezésekkel bíró debreceni agrár-felsőoktatásról találunk további fejezeteket. Sajnos e korszakból nem készült önálló fejezet a debreceni egyetemek diákszervezeteiről és diákéletéről, pedig a kötet belső logikája ezt megkívánta volna. Valóban minden alfejezetben szó van az egyetemi, vagy kari hallgatóságról, de átfogó képet erről nem kapunk, aminek nyilvánvaló oka, hogy az erre vonatkozó források sokkal nehezebben tárhatók fel, gyűjthetők össze, mint az összegyetemi, vagy kartörténeti fejezeteké. Az általános történeti fejezetben a korszakot ifj. Barta János három részre tagolja, 1956-ot és 1969-et téve meg belső korszakhatároknak. E felosztást az általános magyar felsőoktatás történet szempontjából is jónak és követendőnek tartjuk. Azt többször is megtudjuk a kötetből, hogy az egyetem 1952-ben vette fel Kossuth Lajos nevét, s ezzel mintegy megmenekült attól, hogy Rákosi Mátyás nevét kelljen viselnie, amit végül is az akkori miskolci egyetem kapott meg. Az 1956-os forradalomról viszonylag kevés szó esik. Itt talán utalni lehetett volna Tóth Ágnesnek a debreceni egyetem 1956-os eseményeiről szóló, 2007-ben megjelent forrásközlésére. E fejezetben esetenként rendkívül érdekes epizódokról is olvashatunk, mint pl. a debreceni és a kolozsvári egyetemek közötti 1956-os kapcsolatfelvételről. 1956 tavaszán még természetesen nem Babe§ -Bolyai volt az egyetem neve. (297. o.) Érdekesek a Nyári Egyetem 1958-as újjászervezésére vonatkozó adatok. Figyelemre méltó erénye a kötetnek, hogy országosan is szinte először kísérli meg az 1970-es, 1980-as évek egyetemtörténetének mozgatórugóit jobban megismertetni. Olyan példákról olvashatunk a tanulmányokban, amelyekről más egyetemek esetében eddig említés sem történt. Ilyen a helyi politikai vezetés és az egyetem kapcsolata, az egyetemi pártszervezet befolyásoló tevékenysége, vagy akár az a tény, hogy ügynöknek beszervezett egyetemi hallgató működéséről is olvashatunk. Az már szinte a humor kategóriájába tartozik, hogy amikor az Egyetem megszerezte az egykori Egyetemi Templomot azt az Egyetemi Tanács jegyzőkönyvében „tornyos épületnek" nevezték, nehogy a templom szót kelljen használni. Nyilvánvaló, hogy e kötetnek nem lehet célja a Kádár-korszak egyetemi életének értékelő és alapos bemutatása, ezt a feladatot még a következőkben kell elvégezni. Mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy e tekintetben, ha nem is nagy, de úttörő lépéseket tettek meg a kötet szerkesztői és szerzői. A karok és egyéb intézmények bemutatása nagyon eltérő szerkezetű és eltérő színvonalú. Talán itt sikerült a legkevésbé egységesíteni a kötetet, de ez a sok szerző miatt, csaknem lehetetlen is. Más-más struktúrájú a BTK és a TTK feldolgozása, és megint más az Orvosegyetemé, vagy az Agrártudományi Egyetemé. A kari szerkezeti változásokról hol részletesen, hol csak rövideb-