Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Debreceni Egyetem története 1912-2012 (Ism.: Szögi László) VI/1510

1510 TÖRTÉNETI IRODALOM A kötetben, mint minden munkában, előfordulnak kisebb elírások, nyomdahibák is. Néhány esetben nem elég konzekvens a névhasználat: Józef Bem Bem Józsefként is előfordul (pl. 126., 127. iratok 18. o.). Hasonlóképpen: Bohus Antónia vagy Bohusné Szőgyény Antónia (pl. 196., 197. iratok 25. o.)? Csány László címe erdélyi országos főbiztos (136. irat) vagy erdélyi teljhatalmú országos biztos (138. irat) vagy országos biztos (139. irat; valamennyi 19. o.)? Hasonlóképpen: Szent-Iványi Károly erdélyi teljhatalmú országos biztos (141. irat) vagy kormánybiztos (147. irat; 20. o.)? A bevezető német nyelvű fordításánál a 20. lábjegyzet kimaradt, így egészen az 55-ig eggyel elcsúszik (51., 56. o.). Ugyanebben a részben a 77. lábjegyzet megrövidült (58. o.), a Gaál Miklósra vonatkozó megjegyzés pedig eltűnt (58. o.). A 32. irat esetében természetesen nem a címben említett „Lenkey-féle huszárezred" szökött meg (ami a szövegből is kiderül), hanem csak a cs. kir. 6. (Württemberg) huszárezred ezredesi osztályának 2. százada Lenkey János kapitány vezetésével (113. o.). A 41. iratban említett Bajzáth kapitány valószínűleg az 51. iratban említett Bajzáth Albert kapitánnyal azonos (123., 131. o.). Az 50-51. irat sorrendje felcserélődött (130-132. o.). A cs. kir. 2. (Sándor) gyalogezrednek végül mindhárom zászlóalját a Délvidékre küldték, nemcsak három századát (136. o. 98. lábjegyzet). Bánffy János 1849. február 15-én még csak alezredes, nem ezredes (209. o. 219. lábjegyzet), Czetz János 1849. április 27-én pedig még csak ezredes, és nem vezérőrnagy volt (139. irat, 231. o.). A 163. iratban említett Vosztry Gyula százados valószínűleg valóban június 21-i tetteiért kapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, mivel június 20-án a 16. (Károlyi) huszárezred csak Nyárasdnál került bevetésre, ahol megfutamodott. A következő napon viszont, mind Királyrévnél, mind az Aszód-pusztai hídhoz való visszavonulás fedezésekor jó teljesítményt nyújtott (256. o.). Végezetül az okmánytár a 67. oldalon, nem a 72. oldalon kezdődik (5. o.). A fentiek ellenére az olvasó az okmánytárral egy olyan irategyüttesből készült Válogatást vehet a kezébe, amely hosszú ideig el volt zárva a korszak iránt érdeklődők elől. Bár most még korántsem a teljes iratanyag került közlésre, az már most megállapítható, hogy a közölt iratok számos ponton árnyalják és színesítik az 1848-1849-es eseményekről eddig alkotott képünket. Kemény Krisztián A DEBRECENI EGYETEM TÖRTÉNETE 1912-2012 Szerk.: Orosz István és iíj. Barta János Kérem a bibliográfiai adatokat (kiadó, hely, év (2012), oldalszám) 1912 különleges év volt a magyar felsőoktatás történetében. Közel fél évszázados tervezgetés után megszületett Magyarország harmadik és negyedik tudományegyeteme. A budapesti, és az 1872-ben megalapított kolozsvári egyetemek után négy évtizedig nem jött létre új egyetem, de kiépült a magyar felsőoktatás teljes hálózata. A századforduló után az egyre növekvő hallgatói létszám és sok más szempont indokolttá tette új egyetemek alapítását. Hosszú viták után az országgyűlés Debrecen és Pozsony városa mellett döntött. Az idei évben tehát egy évszázados fennállását ünnepelte a Debreceni Egyetem, amelynek múltja természetesen sokkal távolabbra nyúlik vissza, de az önálló állami tudományegyetemet 100 éve alapították. Ebből az alkalomból jelentette meg az egyetem, történetének új, részletes összefoglalását 17 szerző közreműködésével, Orosz István és ifj. Barta János szerkesztésében. A szerzők és a szerkesztők nagyon nehéz feladatra vállalkoztak. A mai Debreceni Egyetemnek számos jogelődje van, amelyek közül a Debreceni Református Kollégium 1538-ig, az egykori Gazdasági Akadémia 1868-ig vezeti vissza múltját. A 20. században, mint Magyarországon másutt is az egyetem önálló intézményekké váló részekre tagolódott, majd az ezredforduló körül integrálódva az ország egyik legnagyobb egyesített egyetemévé vált. Az egyes intézmények történetét korábban eltérő színvonalon már többször megírták, de kimondhatjuk, hogy az új, integrált egyetemek történetének összefoglalására ez az első tudományos igénnyel végzett kísérlet. A feladat azért is nehéz, mert nagyon eltérő múltú és rangú intézmények történetét kellett egységes szerkezetbe foglalni, de azért is, mert egy ilyen vállalkozásnál mindig meg kell találni a helyes arányt az intézménytörténet és a tudománytörténet között, tegyük hozzá egy ilyen kötet esetében mindig az intézménytörténet javára. Az már elöljáróban is kimondható, hogy a szerkesztők ezt a nehéz feladatot nagyon jól oldották meg. A közel 600 oldalas, igen tekintélyes terjedelmű kö-