Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Aradi ereklyemúzeum. Okmánytár. Válogatott iratok és dokumentumok (Ism.: Kemény Krisztián) VI/1508

TÖRTÉNETI IRODALOM 1509 parancs- és levelezőkönyvei közül viszont — szintén terjedelmi okok miatt — csak a legérdekesebbek, az eddig még nyomtatásban meg nem jelentek kerültek bele az okmánytárba. A nyomtatványok közül szintén a még nem közreadottak kerültek most közlésre. A válogatás és a közreadás szempontjaival záruló bevezetést annak német nyelvű fordítása, illetve a rövidítésjegyzék zárja. Az első fejezet a reformkor időszakában, 1836-1848 között keletkezett iratokból válogat. Az itt lévő 23 irat többsége Sárosi Gyula levelezéséhez tartozik, amelyből a költő közéleti kapcsolatrendszere, illetve családi élete rekonstruálható. De megtalálható itt Kossuth két levele (a Törvényhatósági Tudósításokra és a Vukovár-Fiume vasútra vonatkozólag), Damjanich János főhadnagy korában Milánóból 1841-ben írott levele (amelyben már magyar hazafinak vallja magát), és Kiss Ernő alezredes két levele lányához (helyőrségi szolgálatáról és a galíciai viszonyokról). Ez a rész Perczel Mór három, eddig ismeretlen levelével zárul, amelyben lelkész ismerősét tájékoztatja Komárom, Baranya és Fejér vármegyékben 1847 végén-1848 elején zajló politikai küzdelmekről és az országgyűlés helyzetéről. A második fejezet a forradalom és az átalakulás időszakának iratait tartalmazza 1848. március-szeptember között. Az ide tartozó 41 irat első része zömmel az Arad vármegyei tisztviselők jelentéseiből áll, amelyek plasztikusan festik le a jobbágyfelszabadítás utáni problémákat, a nemzetőrség szervezésének nehézségeit vidéken, a különböző vallásfelekezetek közti villongásokat. Hasonlóképpen érdekes a nagyváradi márciusi eseményeket bemutató két nyomtatvány, illetve Máramaros vármegye felhívása a többi helyhatósághoz, amelyben a Lenkey János kapitány vezetésével hazaszökött huszárszázad büntetlenségét kérő felirat támogatására szólít fel. Az iratok zöme azonban már a délvidéki szerb felkelés időszakával kapcsolatos: a zömmel Torontál vármegyei tisztviselők (főként Rónay Móric első alispán) által Vukovics Sebő teljhatalmú királyi biztosnak írt jelentések érzékletes képet adnak a szerb nemzetiségűek szervezkedéséről, majd a nyílt lázadásról, és a kibontakozó harcokról, hírekről, csapatmozgásokról. Az Arad vármegyei tisztviselők hasonló időszakbeli jelentéseiben pedig a megye Zaránd vármegyével határos területein kibontakozó román szervezkedés képei jelennek meg. A harmadik, egyben legnagyobb terjedelmű fejezet az önvédelmi háború időszakát mutatja be 1848 szeptembere-1849 áprilisa között. Az itt található 71 irat nagy része még mindig a délvidéki eseményeket taglalja a Torontál és Arad vármegyei jelentéseken keresztül, de már komoly részt képeznek az erdélyi harcokkal kapcsolatos, az aktuális teljhatalmú országos biztosokhoz (Beöthy Ödönhöz és Csány Lászlóhoz) írott jelentések, illetve a főhadszíntérre vonatkozó iratok. Az eddig ismeretlen iratok közül kiemelkedik Gál László őrnagy levele az Arad és Zaránd vármegyei román felkelőkkel szeptemberben vívott harcokról; a 49. honvédzászlóalj 2. századában szolgáló ismeretlen honvéd naplótöredéke; Schweidel József eredeti tábornoki kinevező okmánya és búcsúszózata ezredéhez; Görgei Artúr két utasítása; valamint Csány László és Józef Bem levélváltása. A negyedik fejezet a függetlenségi háború időszakát foglalja magába 1849 áprilisától a bukásig. Az itt lévő 37 irat zöme a délvidéki és erdélyi hadieseményekre vonatkozik; csak néhány foglalkozik a főhadszíntérrel vagy a hátországgal. Az iratok közül kiemelkedik Vécsey Károly két eredeti kitüntetési okmánya, illetve Kossuth levele a tábornok Bemmel való összetűzése tárgyában; Gábor Áron két levele a Kolozsvárott felállítandó löveggyár ügyében; Görgei Artúr egy napiparancsa és két kitüntetési előterjesztése; a 95. honvédzászlóalj parancskönyve (1849. július 16 -augusztus 8.), illetve Kossuth fiktív orsovai búcsúszózata. Az ötödik fejezet az önkényuralom és emigráció időszakának iratait foglalja magába. Az 51 irat első része a szabadságharc vértanúihoz kötődik. Találhatók itt levelek Kiss Ernőtől, Lázár Vilmostól, Leiningen-Westerburg Károlytól, Karol d' Abancourt de Franqueville századostól; ugyanitt olvasható Vécsey Károly végrendelete, illetve Damjanich János imája. A továbbiakban a börtönbüntetésre ítélt honvédtisztek levelein keresztül követhetők a rabság mindennapjai. Számos köszönőlevél címzettje Bohusné Szőgyény Antónia, aki jelentős támogatásban részesítette a fogságban szenvedőket. Az emigrációra vonatkozó iratok közül kiemelkedik Türr István levele gróf Esterházy Pálhoz, valamint Szemere Bertalan röpirata Kossuth tevékenységéről. Az utolsó, hatodik fejezet negyvennyolcnak a kiegyezés utáni örökségével foglalkozik. Ez a legrövidebb rész; ide mindössze 11 irat tartozik. Ezek között található négy Kossuth-levél; Besze János volt képviselő visszaemlékezése a képviselőház utolsó, 1849. augusztus 11-i ülésére; Bogács Sándor honvéd levele a 9. honvédzászlóalj zászlójának sorsáról; valamint zárásként két adományozó levél 1892-ből, amelyben Kiss Ernő és Hruby Gyula vértanúk néhány használati tárgyát felajánlják a kapuit ebben az évben megnyitó Ereklyemúzeumnak.