Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Viktor Franz Freiherr von Andrian-Werburg: Österreich wird meine Stimme erkennen lernen wie die Stimme Gottes in der Wüste. Tagebücher 1839-1858. Bd. 1-3. (Ism.: Deák Ágnes) VI/1506
1506 TÖRTÉNETI IRODALOM kálásáról nagy valószínűséggel hosszú távon meg fogja határozni az adatfeltárás jellegét a későbbiekben, mely módszer nagy előnye, hogy immár az előkerült adatok elemzéséhez és értékeléséhez is hozzájárul. Fáradtságot nem ismerő gyűjtőmunkája és szisztematikus adatfeldolgozása a fiatalabb generációk számára példaértékű munkává teszi Pálmány Béla fentiekben bemutatott, két kötetes művét. Sebők Richárd Viktor Franz Freiherr von Andrian-Werburg ÖSTERREICH WIRD MEINE STIMME ERKENNEN LERNEN WIE DIE STIMME GOTTES IN DER WÜSTE Tagebücher 1839-1858. Bd. 1-3. Herausgegeben und eingeleitet von Franz Adlgasser Böhlau Verlag, Wien-Köln-Weimar, 2011. (= Veröffentlichungen der Kommission für Neuere Geschichte Österreichs. Bd. 98/1-3.) AUSZTRIA MEGTANULJA MAJD FELISMERNI A HANGOM, MINT ISTEN HANGJÁT A SIVATAGBAN Andrian-Werburg báró a magyar olvasóközönség előtt jórészt ismeretlen személy, s Ausztriában sincs ez másképp, pedig az 1840-es évek második felében és 1848 folyamán a lassan formálódó politikai ellenzéki gondolkodás sajátos és ismert alakja volt, az első ausztriai ellenzéki politikai röpirat, az „Österreich und dessen Zukunft" szerzője (1843), 1848-ban pedig néhány hónapig a frankfurti német parlament alelnöke. A korabeli Magyarországon sem csengett ismeretlenül a neve akkoriban, néhány alkalommal személyesen is járt Magyarországon, például 1847 novemberében Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlés időszakában. Most megjelent naplója remélhetőleg némileg változtatni fog ezen a helyzeten. Andrian báró méltatlan elfeledettségből való kiemeléséhez már eddig is többen hozzájárultak: mindenekelőtt az ausztriai történetírás egyik nagy öregje, Fritz Fellner (a naplókötetek kiadásának történetét röviden ismertető előszót nem is igen írhatta volna más), aki évtizedekkel ezelőtt elindította a sajtó alá rendezés munkálatait, s akinek a vezetése alatt született 1961-ben az a doktori disszertáció Friderike Glanner tollából, amely először vállalkozott Andrian pályafutásának és életének felvázolására. Nyomtatásban Fellner jelentetett meg először egy rövid részletet Andrian naplójának 1848 tavaszának viharos hónapjait bemutató soraiból (1973). Fellner mellett a legtöbbet az újrafelfedezésért Madeleine Rietra Hollandiában élő könyvtáros tette, aki 2001-ben újra megjelentette a híres röpiratot, s kiegészítette azt Andrian pályafutásához kapcsolódó fontos dokumentumok közzétételével. A most megjelent, napjainkig részben Brnoban, részben Marburgban őrzött naplókötetek nem voltak eddig sem ismeretlenek az Andriannal foglalkozó kutatók előtt, mindannyian hasznosították az azokban rejlő hatalmas információmennyiséget Andrian életrajzának és pályafutásának összegzéséhez, ugyanakkor ezen túlmenő, tágabb látószögű történeti rekonstrukciókhoz még egyáltalán nem került felhasználásra ez a forrás. A szóban forgó kiadvány végre megteremti ennek előfeltételeit is. Igen találó a kötet címválasztása. Ebben az Andrian naplójából származó idézetben benne rejlik az egész életútján végigvonuló feszültség: egyfelől a már-már messianisztikus elhivatottság és magabiztosság, a hit abban, hogy Ausztria felemelésében feladat vár rá, másfelől pedig a saját szerepének és lehetőségeinek állandó és mérhetetlen túlértékeléséből fakadó szerepzavar. A naplóköteteket sajtó alá rendező Franz Adlgasser rövid életrajzi összefoglalója méltán erre a motívumra fűzi fel mondandóját, tömören és pontosan elénk tárva a személyes életút fordulatait, Andrian ambícióit és kudarcait, s plasztikusan fel-felvillantja Andrian egyéniségét. Ehhez — ahogy a szövegekhez társított magyarázó jegyzetekhez is — hasznosította a naplókötetek mellett található tekintélyes kéziratos levelezést is, ami további új szempontok felvetése előtt nyitja meg az utat. Amire viszont nem vállalkozott, az Andrián politikai koncepciójának átfogó értelmezése: ismerteti ugyan Andrian röpiratainak, cikkeinek fő állításait, de nem elemzi azokat, s nem helye-
