Századok – 2012
TÖRTÉNETI IRODALOM - Viktor Franz Freiherr von Andrian-Werburg: Österreich wird meine Stimme erkennen lernen wie die Stimme Gottes in der Wüste. Tagebücher 1839-1858. Bd. 1-3. (Ism.: Deák Ágnes) VI/1506
TÖRTÉNETI IRODALOM 1507 zi el az adott szituáció politikai, illetve eszmetörténeti kontextusaiba. Adlgasser azzal az értékelésével egyetérthetünk, hogy Andrian mindig is nagyon távol állt attól, amire egész életében vágyott, hogy politikaformáló tényező legyen Ausztriában. Ugyanakkor megjegyezhetjük, hogy az 1840-es évek második felében a magyar ellenzékkel kiépített kapcsolatai megindítottak — igaz, csak átmeneti — közeledést a birodalom különböző tartományainak nagyon eltérő politikai arculattal rendelkező ellenzéki mozgalmai között, aminek bizonyos politikai eredményei mutatkoztak, még ha azokat 1848 tavaszának nagy politikai földindulása csakhamar elhalványította és időszerűtlenné tette is. Ennek ellenére teljesen sikerteleneknek és hatástalanoknak nem minősíthetjük tehát ezekben az években Andrian politikai erőfeszítéseit. A sommás életút értékelés finomítása további vizsgálatok nyomán majd még lehetségessé és szükségessé válhat. Andrian naplói 1839-től maradtak fenn, s a naplóírás egészen 1858-ban bekövetkező haláláig végigkísérte mindennapjait. Feltehető, hogy naplót írt már korábban is, de azok a kötetek nem maradtak ránk. Élete különböző periódusaiban természetesen eltérő intenzitással jegyezte fel életének eseményeit — alkalmanként akár naponként, máskor inkább csak hetente. Ügy tűnik, számára a naplóírás is alapvetően a fent említett elhivatottság-tudatból táplálkozott, hogy nagy dolgokra szánta őt a sors, ezért megörökítésre érdemesek a vele történtek és az azokhoz fűzött reflexiói. Időről időre újraolvasta régebbi feljegyzéseit, s ha hiányosnak találta azokat, pótlólag megörökítette emlékeit, kommentálta egykori megállapításait és megfigyeléseit. Naplókötetei tehát nem pusztán spontán reflexiók, hanem bizonyos fokig „szerkesztett" szövegek is. A több, mint két évtized során felgyülemlő feljegyzések a kor iránt érdeklődő kutatók számára információk és felhasználási lehetőségek gazdag tárházat kínálják. Mi csak néhány elemre kívánjuk most felhívni a figyelmet: Andrian-Werburg az 1830-as évek végétől kezdve gondosan figyeli a kül- és belpolitikai eseményeket, kommentálja azokat, feljegyzi az azokról alkotott vélekedéseket az arisztokrácia és a hivatalnoki kar soraiban, a nyilvános sajtóban, a szalonbeszélgetésekben, és így tovább. Különösen érdekes az 1830-1840-es évek észak-itáliai viszonyainak rajza (hiszen hosszú évekig ott hivatalnokoskodik), az olasz-osztrák „együttélés" mindennapjai, majd azután 1848 elejének felfordult, izgatott hónapjai. De ellátogat Észak-Itáliába az 1850-es években is, összehasonlításokat is tesz. Kirajzolódik naplóköteteiből a Vormärz kishivatalnokának (igaz, a kényelmesebbekhez tartozott) mindennapjai. Naplósorai rávilágíthatnak továbbá az 1850-es évek neoabszolutizmusának számos jellegadó vonására, a kortársak számára szembeötlő eltérésekre, melyek elválasztották azt a Vormärz ugyancsak az uralkodói abszolutizmusra építő politikai intézményrendszerétől. Andrian nem mindennapi személyiségének megannyi rejtélyéről és hétköznapjai apróságairól is (a mindvégig agglegény Andrian nőkhöz való viszonyáról, hivatali ambícióiról, társadalmi státusa kínálta életformájának számára előnyös és hátrányos vonásairól, stb.) kendőzetlenül szól, igyekszik a maga számára is analizálni a benne zuborgó érzelmeket és racionális megfontolásokat. Érdekes kettősség az, hogy amennyire képtelen arra, hogy saját pozícióját reálisan megítélje, olyan éles szemű megfigyelője a körülötte forgó embereknek és szókimondó kritikusa a társadalmi életnek és politikai viszonyoknak egyaránt, legyen szó a metternichi időszak merev egyhelyben vesztegléséről vagy az 1850-es évek — ahogy írja 1854 júniusában — „szellemtelen, szűkkeblű, rövidlátó abszolutizmusáéról. Naplósorai a magyar olvasót Kecskeméthy Aurél őszinte és leplezetlen kortárs naplókötetére emlékeztethetik e tekintetben. A magyar történészek és a 19. századi magyarországi történelem iránt érdeklődők figyelmére ezen általános szempontokon túlmenően is méltán számot tarthatnak e kötetek. Andrian az 1840-es évek második felében igyekezett politikai kapcsolatokat kiépíteni az ausztriai rendi mozgalmak és a magyarországi liberális ellenzék között annak érdekében, hogy az utóbbi politikai súlyát is felhasználva sikerüljön nyomást gyakorolni Metternich kormányzatára. Tette ezt annak érdekében, hogy modernizált, de alapvetően rendies színezetű alkotmányosságot teremtsenek a birodalom nyugati felében az uralkodói abszolutizmus helyett. Ennek részletei a magyar szakirodalom előtt már ismertek, de az alapvető források közzététele további finomabb elemzéseket tehet lehetségessé. Teljesen feldolgozatlan viszont Andrian személyes és politikai kapcsolatrendszere a magyar konzervatív arisztokratákkal, pedig láthatólag igyekezett ebben az irányban is tapogatózni 1848 előtt és azt követően egyaránt. Emellett Andrian naplója szemléletes képet fest arról, hogy az osztrák-német liberális-konzervatív elit hogyan tekintett a magyar kormányzat politikai célkitűzéseire 1848-ban, hogyan lendült át még az eredetileg magyarbarát csoport véleménye is a magyarokkal szembeni kíméletlen katonai leszámolást helyeslő álláspontra. A forrásközlést nagyon alapos és részletes névmutató és jegyzetek egészítik ki, melyek együttes használatával az olvasó hasznos segítséget kap a szövegek értelmezéséhez. Adlgasser a
