Századok – 2012

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pálmány Béla: A reformkori magyar országgyűlések történeti almanachja, 1825-1848. (Ism.: Sebők Richárd) VI/1501

TÖRTÉNETI IRODALOM 1501 is zavarba hozta!) Kissé elsietett az indián törzsek felsorolása is: „algonkin nemzet" nem létezett, csak algonkin nyelv, az iowa, omaha, kansas és missouri törzsek pedig nem tartoztak a sziú nemzethez. (435. o.) Mindezen apró tévedések azonban mit sem változtatnak azon a felettébb örvendetes tényen, hogy végre korszerű szemléletű és megbízható adatokkal ellátott egyetemi tankönyv született arról a korszakról is, amelyet tankönyvkiadásunk mindezidáig meglehetősen elhanyagolt. Jó lenne, ha nem csak az egyetemisták vásárolnák meg, hanem a középiskolai tankönyvek készítői is minél sürgősebben figyelembe vennék a kötetben összefoglalt, modern, tudományos eredményeket. A legörvendetesebb azonban az lenne, ha a kötetnek nem csak javított, de bővített kiadása is minél hamarabb napvilágot láthatna. Hahner Péter Pálmány Béla A REFORMKORI MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉSEK TÖRTÉNETI ALMANACHJA, 1825-1848 Argumentum Kiadó - Országgyűlés Hivatala, 2011, 2619 o. Pálmány Béla a reformkori országgyűlések két kötetes történeti almanachjával közel tíz esztendőnyi kutatómunka eredményeit publikálta. Munkája nagyszerű teljesítmény, mely az említett korszak történetével foglalkozó szakemberek számára alapvető kézikönyvként fog szolgálni a későbbiekben. Véleményem szerint a jelen könyvismertetés tárgyát képző kiadvány a magyar genealógiai szakirodalom egyik mérföldköve, s ebből következően két főbb szempontot szeretnék érvényesíteni a recenziómban: egyrészről az eredményeket összegző, másrészről pedig a későbbi kutatások irányát és elveit kijelölő alapműként vizsgálom. A szerző munkásságában a most tárgyalt két kötetes mű nem előzmény nélküli, ugyanis 2002-ben jelent meg az Argumentum Kiadónál az általa szerkesztett, Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja című, több mint 1300 oldalas adattár (Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk.: Pálmány Béla. Bp., 2002.). Míg azonban a szerkesztett kötet mintegy félszáz kutató együttes munkájának eredménye, addig a folytatásra Pálmány Béla egyedül tett kísérletet, s ez szinte példa nélküli vállalkozás. Az angol parlamentarizmus hasonló, Sir Lewis Namier nevével fémjelzett életrajzi lexikonjait még az 1940-ben alapított, majd némi hullámvölgy után 1995-ben újjászervezett „History of Parliament Trust" kollektív vállalkozásaként, egy intézet kutatási projektjének keretein belül jelentetik meg (http://www.histparl.ac.uk/ about.html#history). Példaként említhető az egyik utolsó publikáció — amely a Pálmány által is feldolgozott korszak egy részét is tárgyalja —, melynek a hét kötetében az 1820-1832 közötti periódus több mint 1367 parlamenti képviselőjének életrajzát és 383 választókerületet ismertet egy kutatócsoport. (The Commons 1820-1832. Editor Dr. David Fisher. 7 volumes. 2009. http://www.histparl.ac.uk/ the-commons-1820-1832.html Letöltés ideje: 2012. január 31.) Pálmány Béla két kötetes, több mint 2600 oldalas művének bevezető tanulmányában arra tesz kísérletet, hogy adattárának intézménytörténeti, hivataltörténeti hátterét, valamint az adatbázis kialakításának elveit részletesen ismertesse. A két vaskos kötet legnagyobb részét természetesen az adattár teszi ki, amely a hat reformkori országgyűlésen résztvevő mintegy 3100 személy adatait tartalmazza. A későbbiekben a megjegyzések nagy többségükben a bevezető tanulmányra vonatkoznak, amely egy olyan bonyolult problémát kíván megoldani, mint a rendi országgyűlések intézmény- és társadalomtörténeti áttekintése. Pálmány Béla előbb nagy vonalakban jellemzi a diétán résztvevő karokat és rendeket az 1608 és 1848 közötti időszakban, majd arra a kérdésre keresi a választ, vajon a rendi országgyűlés politikai fórum vagy törvényhozó testület volt-e? A magyar történetírói hagyományra alapozva leszögezi, hogy a diétát korábban törvényhozásnak tekintették, de Szíjártó M. István monográfiáját idézve hangsúlyozza, hogy a diéta a törvényhozó funkció mellett az ország közügyeit tárgyaló, és aktív politikai folyamatokat megjelenítő intézmény is volt. (Szíjártó M. István: A diéta. A magyar rendek és az országgyűlés, 1708-1792. Bp., 2005, 432-433.) Az alsótábla összetett jellegéről pedig Kecskeméti Károly álláspontját veszi át: „az, hogy egyfelől egy bármiféle kormányzati beavatkozástól mentes egyeztető, tanácskozó fórumként, másfelől az államszervezetbe beépült törvényho-