Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

FIGYELŐ 1489 7. A magyar reformkor az 1840-es években Kossuth Lajos és gróf Dessewffy Aurél. Liberálisok és konzervatívok és a nemzetiségi kérdés Amikor 1832-ben Kossuth Lajos, egy Zemplén megyei nemesi család sarja megjelent a diétán, egyszerűen átnéztek rajta. Azzal szerzett nevet magának, hogy ragyogó érzékkel felismerte az igényt a tájékoztatásra, s megjelentette először az Országgyűlési Tudósítások at, majd a Törvényhatósági Tudósításokat. 1837-es bebörtönzésével a kormányzat csak növelte Kossuth tekintélyét, ahelyett, hogy tönkretette volna, mivel addigra már a kulcsfontosságú formálója és a liberális tábor vezérlakja lett. Bár szabadságát természetesen korlátozták, a börtön nem volt túlságosan szigorú. Ennek ellenére három év elteltével a „kormány áldozatként" és a „nemzet mártírjaként" hagyta el a börtönt. Ironikus módon ez a hírnév és tekintély segített Kossuthnak, hogy hivatalos engedélyt kapjon, mint egy új liberális lap főszerkesztője. A manőver fordítva sült el, mert Kossuth Pesti Hírlapba irányt adott a politikának, aminek következtében Kossuth ez időben csakugyan nagyhatalom lett. A hírlap befolyása a megyékre, a birtokos osztályra s az ifjúságra mindennap növekedett, a polgárság pedig szintén ragaszkodott hozzá. Kossuthnak határozott elképzelései voltak, amelyeknek elsősorban vezércikkeiben adott hangot. Nem is lehet talán jobban megragadni a Pesti Hírlap korabeli hatását, mint ha végigolvasunk néhány számot. Kossuth vezércikkei a lehető legvilágosabban megfogalmazott és páthosszal teli írások voltak, bár a szokásosnál sokkal kevesebb szóvirággal. Azon túl, hogy meggyőző érveket vonultatott fel a liberális célkitűzések előmozdítására, Kossuth másik célja a feudális Magyarország különböző rémségeinek felsorakoztatása volt. Például azoké a középkori körülményeké, amelyek még mindig jellemezték a büntetés rendszerét. Gondoljunk csak a korbácsolásra, a kínzásra és a szörnyű börtönállapotokra. Bár Kossuth főszerkesztőként keményen dolgozott és szigorú szakszerűséggel működtette a lapot, a szakszerűséget mégis alárendelte a liberalizmus országos fejlesztése, kiépítése és életben tartása szélesebb ívű célkitűzésének. A megyei és vidéki városi tudósítók közvetlen, ugyanakkor érdekes, tanulságos írásaikkal szint vittek lapba, kialakítva „egy olyan érzést az olvasók számára, mintha ők is ott lennének a cselekmény színterén". Szatmár megye nemesi közgyűlése egy bátor lépéssel elfogadott egy tizenkét pontos nyilatkozatot 1841. február 22-én, amely összegezte a liberális platformot, benne az ősiség, céhek és a cenzúra eltörlését, valamint a kötelező örökváltságot és a nemesség megadóztatását. Ez utóbbi vörös posztó volt a nemesség legszegényebb rétege szemében, amely számára a nemesi adómentesség volt az egyetlen összekötő kapocs saját osztályával. így nem volt nehéz mozgósítani ezt a réteget ennek védelmében. Moson megye levelének csüggedt volt a hangja. „Ok, hol bunkós botokkal jelennek meg a tanácskozások szent termében az érintett 12 pont ledorongolására, ott minden megbukhat maga a nemzet is." Balogh János szenvedélyes cikket írt a politikáról a Pesti Hírlap-ban, azt állítva, hogy az egymással szemben álló pártokra való osztódás üdvözlendő, de nem így a „nyers erő" vagy a személyes gúnyolódás és sértegetés.