Századok – 2012
FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451
1488 FIGYELŐ ga ellen dolgozott. Elég kegyetlen volt ahhoz, hogy elidegenítse a magyarok egyre nagyobb százalékát, de ahhoz nem, hogy örökre elhallgattassa őket. Lényegében érintetlenül hagyta a megyének, a potenciális vagy tényleges ellenállás melegágyainak autonómiáját. Ennek szétzúzásához katonai beavatkozásra lett volna szükség, s ehhez Bécsben nem volt meg a kellő elhatározás. Az 1839-1840. évi országgyűlés A megyék zúgolódtak, sőt nyugtalanság jelei mutatkoztak a jobbágyok között is, akik nagyon várták már a változásokat. Az ellenállás központja Zala megye volt, ahol Kölcsey Szatmár megyei lemondása, majd 1838-as halála, valamint Wesselényi és Kossuth politikai életből való eltávolítása után Deák Ferenc emelkedett ki, mint a liberális tábor vezetője. A kormányzat beavatkozása ellenére a megyegyűlések sűrű kapcsolatban álltak egymással, s 1839 tavaszán Deák maga dolgozta ki saját követutasítását, ami aztán más megyékből származó követek számára is mintául szolgált. Egy memorandumban elutasította a kormányzat összeesküvés elméletét, kijelentve, hogy a magyarok hűek a trónhoz és készek elfelejteni a jogtalan tetteket, amennyiben a kormány szabadon engedi a foglyokat és helyreállítja a bizalmat. Metternich rádöbbent, hogy elnyomó politikája tarthatatlanná vált, annál is inkább, mert a Monarchia helyzetet az 1830-as évekre jelentősen meggyengült. Anglia és Oroszország közösen segítette meg az Oszmán Birodalmat a részét képező Egyiptom kormányzója, Mohamed Ali forradalma ellenében. A franciák Alit támogatták és a helyzet háborúval fenyegetett. Ausztria, Oroszország szövetségese nem engedhette meg magának a háborút. A válságot 1840-ben sikerült békésen megoldani, a monarchia presztízse, azonban kárt szenvedett. A katonáskodás ezentúl csak tíz évre szólt, így az 1830-ban letett eskük lejártak, ami egyre inkább szükségessé tette a kibékülést a magyar nemességgel. A liberalizmus nem tudta elviselni a kasztszellemet, amely elszigetelte az arisztokráciát a köznemességtől, a nemességet a városi küldöttektől, s mindannyiukat Pozsony lakosságától. A régi hagyományokkal ellentétben, mely még őrizte a nemesség egységének gondolatát, tekintet nélkül a közöttük fennálló politikai vagy más természetű különbségekre, a konzervatívok és a liberálisok 1839-re kezdtek elkülönülni a diétán. A jó szellemet elősegítette, hogy mindkét tábor néhány általános kedvelt vezéralakját egyformán elismerték, így például a ragyogó eszéért tisztelt fiatal gróf Dessewffy Aurélt, József fiát. Hasonló tisztelet és csodálat övezte Deák Ferencet, még a titkosrendőrség részéről is. Az alsóház beterjesztett egy határozatot, miszerint nem hajlandó törvénykezni mindaddig, amíg a szólásszabadság kérdését meg nem oldják. Ennek ellenére Deák ügyes manőverezéssel kompromisszumos megoldást ért el a kormánnyal, hogy mégis hoznak törvényeket. Lehetővé tették a jobbágyoknak az önkéntes örökváltságot, biztosították a jogot, hogy magyarul lehessen kérvényt intézni a királyhoz, lépések történtek a vidék egyenjogúsítása és a modern kereskedelmi törvény felé. Végül 1840 májusában a kormány amnesztiát adott a politikai foglyoknak és az országgyűlés zavartalan örömmel áthatva fejezhette be működését felhőtlen barokkos ünneplés közepette.
