Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

1488 FIGYELŐ ga ellen dolgozott. Elég kegyetlen volt ahhoz, hogy elidegenítse a magyarok egyre nagyobb százalékát, de ahhoz nem, hogy örökre elhallgattassa őket. Lé­nyegében érintetlenül hagyta a megyének, a potenciális vagy tényleges ellenál­lás melegágyainak autonómiáját. Ennek szétzúzásához katonai beavatkozásra lett volna szükség, s ehhez Bécsben nem volt meg a kellő elhatározás. Az 1839-1840. évi országgyűlés A megyék zúgolódtak, sőt nyugtalanság jelei mutatkoztak a jobbágyok kö­zött is, akik nagyon várták már a változásokat. Az ellenállás központja Zala me­gye volt, ahol Kölcsey Szatmár megyei lemondása, majd 1838-as halála, vala­mint Wesselényi és Kossuth politikai életből való eltávolítása után Deák Ferenc emelkedett ki, mint a liberális tábor vezetője. A kormányzat beavatkozása elle­nére a megyegyűlések sűrű kapcsolatban álltak egymással, s 1839 tavaszán Deák maga dolgozta ki saját követutasítását, ami aztán más megyékből szár­mazó követek számára is mintául szolgált. Egy memorandumban elutasította a kormányzat összeesküvés elméletét, kijelentve, hogy a magyarok hűek a trón­hoz és készek elfelejteni a jogtalan tetteket, amennyiben a kormány szabadon engedi a foglyokat és helyreállítja a bizalmat. Metternich rádöbbent, hogy elnyomó politikája tarthatatlanná vált, annál is inkább, mert a Monarchia helyzetet az 1830-as évekre jelentősen meggyengült. Anglia és Oroszország közösen segítette meg az Oszmán Birodalmat a részét képe­ző Egyiptom kormányzója, Mohamed Ali forradalma ellenében. A franciák Alit tá­mogatták és a helyzet háborúval fenyegetett. Ausztria, Oroszország szövetségese nem engedhette meg magának a háborút. A válságot 1840-ben sikerült békésen megoldani, a monarchia presztízse, azonban kárt szenvedett. A katonáskodás ezen­túl csak tíz évre szólt, így az 1830-ban letett eskük lejártak, ami egyre inkább szükségessé tette a kibékülést a magyar nemességgel. A liberalizmus nem tudta elviselni a kasztszellemet, amely elszigetelte az arisztokráciát a köznemességtől, a nemességet a városi küldöttektől, s mind­annyiukat Pozsony lakosságától. A régi hagyományokkal ellentétben, mely még őrizte a nemesség egységének gondolatát, tekintet nélkül a közöttük fennálló politikai vagy más természetű különbségekre, a konzervatívok és a liberálisok 1839-re kezdtek elkülönülni a diétán. A jó szellemet elősegítette, hogy mindkét tábor néhány általános kedvelt vezéralakját egyformán elismerték, így például a ragyogó eszéért tisztelt fiatal gróf Dessewffy Aurélt, József fiát. Hasonló tisztelet és csodálat övezte Deák Ferencet, még a titkosrendőrség részéről is. Az alsóház beterjesztett egy határozatot, miszerint nem hajlandó törvény­kezni mindaddig, amíg a szólásszabadság kérdését meg nem oldják. Ennek elle­nére Deák ügyes manőverezéssel kompromisszumos megoldást ért el a kor­mánnyal, hogy mégis hoznak törvényeket. Lehetővé tették a jobbágyoknak az önkéntes örökváltságot, biztosították a jogot, hogy magyarul lehessen kérvényt intézni a királyhoz, lépések történtek a vidék egyenjogúsítása és a modern ke­reskedelmi törvény felé. Végül 1840 májusában a kormány amnesztiát adott a politikai foglyoknak és az országgyűlés zavartalan örömmel áthatva fejezhette be működését felhőtlen barokkos ünneplés közepette.

Next

/
Thumbnails
Contents