Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

FIGYELŐ 1461 Sőt, Rákóczi seregének 171 l-es fegyverletétele után a régi félelmek tértek vissza, egy újabb török támadástól tartva. Ez a félelem volt az oka annak, hogy a magyar nemesség „védelmi uniót" Magyarországnak a Habsburg Monarchia más részeivel való „oszthatatlan egységét feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul" követelte. Bár az 1723-as Pragmatica Sanctio olyan volt, mint egy abszolutista uralkodó megvalósult álma, a valóságban jóval kevesebb volt ennél, mivel a magyar nemesség a monarchia által nyújtott védőpajzs mögött továbbra is ragaszkodott kiváltságaihoz és Magyarország különleges helyzetéhez. A belső ellenségtől való félelem sem volt kevésbé erős. Sokan vélekedtek úgy, hogy a királynak be kell tiltania minden ártalmas könyvet és helyre kell állítania a régi példás erkölcsöket. Az erkölcsi értékek elterjesztése elsősorban a különböző egyházak feladata volt. Minden szinten kifejezett elsőbbséget élvezett az iskolákban a keresztény egyházak tanításainak a fogékony elmékbe való betáplálása. A középiskolákban a latin nyelv társult a még ott is kitüntetett szerepet játszó vallásoktatáshoz. A katolikus iskolák zöme a katolikus egyház kezén volt. Vezérelvük az 1599-es „katolikus reformáció"-hoz, a Ratio Studiorumhoz nyúlt vissza. Az iskolarendszer zászlóshajója az 1746-ban Bécsben alapított Therezianum volt. Sok diákja jeles arisztokrata családból származott, bár ösztöndíjjal járhattak az intézménybe kevésbé tehetős családok gyermekei is. II. József még tovább ment ezen a téren és 1784-es rendeletében megnyitotta a középfokú oktatást társadalmi hovatartozástól függetlenül a szorgalmas és tehetséges ifjak számára. A felsőoktatás leghatásosabb intézménye a jezsuiták vezette nagyszombati egyetem volt, amelyet Pázmány Péter bíboros alapított 1635-ben. A tantárgyak zömét itt is a filozófia és a teológia alkotta. Az 1750-es évektől kezdve Mária Terézia reformjai a bécsi egyetemen és Nagyszombaton is lendületet adtak némi változtatáshoz. Descartes és Newton gondolatai egyre jobban beépültek a filozófiába és a természettudományokba, ami elevenebbé tette a tananyagot. Izgalmas kérdés, hogy mennyire vált a befogadók életének szerves részévé a sokféle, klasszikus és keresztény forrásokon alapuló erkölcsi tanítás. A magyarok esetében az oly sok földbirtokos családot szétszakító pereskedés volt a legfőbb akadálya a mind a klasszikusok, mind a kereszténység által hirdetett harmónia megélésének. A ius aviticum vagy aviticitas, amelyet eredetileg 1351-ben iktattak törvénybe, a földbirtokot a családok, nem pedig egyének számára juttatott királyi adományként kezelték. A föld tehát a családok elidegeníthetetlen tulajdona volt, s ha a család kihalt, a tulajdonjog visszaszállt a koronára. A valóságban azonban mielőtt ez bekövetkezett volna, özönleni kezdtek a távoli rokonok az ország minden részéből, hogy benyújtsák igényeiket a kérdéses tulajdon egészére, vagy legalábbis részére. Ezért írhatta Bessenyei György, hogy „A széles világnak minden nemzetsége közül annyi sehol sem találtatik, mint Magyarországon. Nemes birtokos olyan kit per Tíz-húsz felől ne húzzon, cibáljon, rángasson. Minden teleknek már száz része elágazott örököse, osztályosa van." Ennek a rendszernek nyilvánvalóan a jogászok voltak a legfőbb nyertesei. Nem meglepő, hogy a jogi gondolkodás mélyen beépült a magyar mentalitásba,