Századok – 2012

FIGYELŐ - Diószegi István: Gondolatok Vermes Gábor könyvéről VI/1451

FIGYELŐ 1457 lyezkedett el. Bár műveletlenek voltak, társadalmi súlyuk folytán magabiztosaknak mutatkoztak. Alattuk a possessionatiak csoportja helyezkedett el, amely köztes réteg volt az előbbiek és a szegény nemesség között. Ezeket idővel „hétszilvafás" nemesenként kezdték emlegetni, vagy bocskoros nemeseknek, ha végképp nincstelenek voltak. Ok a nemesek 90 százalékát tették ki és gyakorlatilag parasztok voltak, de erősen hangsúlyozták a köztük és a jobbágyok között meglévő különbséget. Könnyen befolyásolhatók voltak, különösen az 1830-1840-es évek csatározásaiban. Mária Terézia a bene possessionati réteget is Bécsbe akarta csábítani, ezért hozta létre 1760-ban a magyar testőrséget. Bár zsigeri ellenszenvvel viseltetett a protestánsokkal szemben, 1760. szeptember 11-i rendeletével megengedte, hogy a protestánsok is bekerüljenek a testőrség soraiba. A testőrök fess férfiak voltak, de a bécsiek barbároknak nézték őket. Amikor 1792-ben kitört a Franciaország és Ausztria közötti háború, sok testőr önként jelentkezett frontszolgálatra. A továbbiakban a soknemzetiségű jelleg sajátosságainak bemutatása került sorra. A magyar-horvát viszony kiegyensúlyozottnak volt mondható, már csak abból kifolyólag is, hogy Zrínyi Miklóst, a költőt és hadvezért, mindkét nemzet sajátjának tudta. A szerbek többsége, úgy 20-30 ezer fő 1690-ben a török elől menekülve költözött Magyarországra. ígéretet kaptak, hogy a török kiűzése után visszaköltözhetnek eredeti lakóhelyükre, de erre soha nem került sor. Bécs szövetségesnek tekintette őket a török elleni harcban, viszonzásul a szerbek részt követeltek Magyarországból autonóm területük számára. A szerbek a katonai pálya befejezése után északra költöztek és főként gabonakereskedelemből éltek. A jómód, valamint a németek és a magyarok közelsége Budán és Pesten csökkentette az elkülönülés érzését és sokan azonosultak a magyarokkal. Ez az úgynevezett hungarus öntudat kétnyelvűségre és szerepváltásra vezetett. Csaplovics András 1820-ban így határozta meg a „hungarus tudatot": A magyar szó alatt mindenki a Magyarországon lakó népeket érti, a szlovákokat ugyanúgy, mint a románokat, a németeket éppúgy, mint a szlovéneket stb. Mindannyian magyarok, mivel Magyarországon laknak. A „szász" néven ismert németek Erdély kiváltságos nemzeteként kaptak jogokat, de a magyarországi német bevándorlókkal nem ez volt a helyzet. A felvidéki szász lakókat kiváltságok védték, amennyiben szabad királyi városokban éltek. A magyarországi németek többsége azonban paraszt volt, akik kedvező feltételekkel telepedhettek le, amit jól ki tudtak használni. Főleg mert magukkal hozták a fejlettebb mezőgazdasági technika ismeretét és hajlandóságot a kemény munkára. Magyarországon svábokként tartották őket számon és elsősorban a Dunántúlon, Dél-Magyarországon és a Buda környéki falvakban telepedtek le. Minthogy Németország különböző területeiről jöttek, nem volt közös német öntudatuk. Az értelmiségiek németül beszéltek és írtak, de legtöbbjüket a hungarus tudat hatotta át. A szlovákok vándorlása önkéntes volt, mivel a szegény szlovák jobbágyok jobb feltételekkel élhettek az Alföld egyes részein, mint eredeti lakóhelyükön. Vallásuk szerint megosztottak voltak. 71 százalékuk katolikus, 29 százalékuk evangélikus volt. A szlovákok nagyobb részének nem volt nemzettudata. Neme-