Századok – 2012
MŰHELY - Miskolczy Ambrus: A józsefi népszámlálás, a nemesi ellenállás és a Horea-felkelés VI/1421
1432 MISKOLCZY AMBRUS jét. A tisztviselők kapott parancsolatjukhoz híven bejelentik, hogy kerületükben mennyi az embernek nevezett darabszám, s hogy mennyire apadt a hústalan koplalók száma? Hogy itt nemzet létezett valaha, melynek alkotmánya polgári jogot és nyilatkozási szabadságot adott, azt a fejedeleem nem akaija tudni: ő a jogot elveszi a polgári jogban. Kegyelemből megengedi a véleményközlést, hanem a kinyilatkozás eszközét, a nyelvet, elnémítja, s ekképp elkészíti nekünk azt a rendeltetést, ami az állaté: meghízni, hogy mások fölfalhassanak majd."47 Ez így túlzás, de van benne valami: a Birodalomnak katona kell és győztes háború, mert ha veszít, megszűnik birodalom lenni, hacsak a nagy szomszédoknak nincs szüksége egy közepesen erős és belső rendet biztosítani képes monarchiára. A birodalmi politika célja a társadalom államosítása volt a feudális viszonyok fellazításával. A népszámlálás és rovatai is ezt juttatták kifejezésre. A keresztények és a zsidók éles elválasztása, nemcsak a megkülönböztetés emlékét és valóságát érzékeltette, hanem azt is, hogy az állami vezetés már sort kerített a zsidók részleges emancipációjára.4 8 A keresztény férfinépesség esetében a rovatok részben rendi, részben foglalkozási kategóriák: papok; nemesek; tisztviselők és honoratiorok; városi polgárok és falusi mesterek; parasztok; városi polgárok, falusi mesterek, parasztok örökösei; zsellérek, napszámosok, kézimunkások, egyszóval: agrárproletárok; katonák; egyéb; fiatalok: 1-12 éves, 13-17 éves korban. Ez utóbbi rovatba kerültek azok, akik az előző rovatokba nem kerültek be a nemesek kivételével. A nemesek rovatába ugyanis minden nemest életkorra való tekintet nélkül felvettek. A papok fiait viszont a kiskorúak, azaz a sarjadék, a „nevedékenyek" (magyarországi utasítás szerint) vagy a „nevendékenység" (erdélyi utasítás szerint) rovatába kellett beírni, a polgárok, mesterek, parasztok, zsellérek fiai mellé. A polgár és mester kiskorú fia, ha örökös volt, akkor az örökösök rovatába került. A legfontosabb rovat az egyéb volt, mert ide írták össze a hadra fogható, besorozható férfiakat.4 9 E rovat neve a magyarországi mintatáblázatban: „A Birodalomnak egyéb szükségeire fordíthatandók", az erdélyi mintatáblázatban: „Az országnak egyéb szükségeire alkalmaztathatok." Ide a 18-40 éves férfiak kerültek, és a családi összeíró ívekbe be kellett írni, hogy milyen termetűek: kicsiny, középszerű vagy nagy. Az osztrák örökös tartományokban a pontos testmagasságot írták fel, nálunk, Magyarországon és Erdélyben viszont ettől eltekintettek, valószínűleg azért, hogy az összeírás katonai jellegét elleplezzék.5 0 Viszont a kortársak értettek a szóból, Herrmann, brassói városi tanácsos, amikor emlékirataiban felsorolta a népszámlálás rovatait, ezt az „egyéb" rovatot rögtön értelmezte: „egyéb állami szükségletre, azaz katonai szolgálatra alkalmaztatható".51 47 Vas Gereben: II. József császár kora Magyarországban. Pest, 1867. 68. 48 Josef Karniel: Die Toleranzpolitik Kaiser Josephs II. Tel Aviv, 1985. 49 Ori Péter. Hatalom és demográfia. II. József népszámlálása Magyarországon. In: Történeti Demográfiai Évkönyv, 2003. 111. Pozsgai Péter: II. József népszámlálása Abaűj és Torna megyében. In: Történeti Demográfiai Évkönyv 2004. 97. 50 Ori P: Hatalom és demográfia i. m. 99. 51 George Michael Gottlieb Herrmann: Das Alte und Neue Kronstadt. II. Szerk. Oscar Meltzl. Hermannstadt 1887. 143.
