Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841-1847) VI/1401
A BÁRÓ EÖTVÖS-CSALÁD BORSOD MEGYEI CSŐDPERE (1841-1847) 14 1 5 volta miatt nem tárgyalt szerződést („dieser [...] Vertrag in seiner ganzen Confusion") kötött Ullmann Móriccal. Minden bizonnyal ez volt amaz ügylet, amelyre Pulszky Ferenc mint „furfangos" tervre emlékezett vissza, és amelyre Bükk Zsigmond 1842-ben mint Ullmann „be szállásá"-ra utalt, ami valamivel jobb helyzetet teremtett a család számára a Hirschl-féle kölcsönnél. A levél röviddel a csődper hosszú huzavona utáni megindulását követően íródott, ami azt jelzi, hogy a szerződés az új helyzetben már nem felelt meg céljának. A szerződés folytán Ullmann valami módon birtokosává lett Ercsinek a Lilienekkel és az Eötvösökkel együtt. A szerződésből következően fizetnie kellett volna Eötvös Dénesnek (de nem fizetett), és a birtok elidegenítéséhez csak 800 ezer forint átengedése fejében járult volna hozzá. Dénes kiszolgáltatottságát tetézte, hogy 64 ezer konvenciós forintnyi adóssága volt Ullmann-nal szemben, aki ennek fejében formailag részben, ténylegesen egészen az ercsi birtok zálogbirtokosává vált. E helyzet feloldása érdekében Eötvös Dénes és ügyvédje, Benyovszky Péter, ifj. Ignác akarata ellenére, egy másik szerződést kínáltak Ullmann-nak. Ennek értelmében Ullmann megkapja a 64 ezer forintnyi követelésért cserébe Alsó- és Felső-Besnyő és Göböljárás pusztákat 13 ezer holdon a rajta levő beruházásokkal együtt. Dénes megkapja a maradék ercsi birtokot az adóssággal egyetemben, melyből 200 ezer forinttal Lilien Károlynénak („Tante Lilien"), 439 ezer forinttal másoknak tartozott. Ha Dénes két éven belül el tudja adni a birtokot, akkor joga van ezt megtenni, és Ullmann a követelésén felül kap még 60 ezer forintot, azaz 700 ezer konvenciós forintot. Viszont ha nem tudja eladni, akkor a puszták Ullmann külön tulajdonát képezik, melyeket részben vagy egészében elidegeníthet. Továbbá az 1843. évi termésből Dénes egy évig fizetheti az adósságait. Dénes el volt szánva arra, hogy a birtokot 1 millió 600 ezer konvenciós forintért eladja. A levél céljára rátérve Eötvös József arra kérte nagybátyját, hogy — mivel a korábbi érdeklődők visszakoztak — ajánlja föl báró Sinának a birtokot megvételre, akiről úgy hírlik, hogy vételi szándékai vannak. Enélkül — támogatta meg Eötvös az öccse jóhiszeműnek nevezett szándékait — Dénes csak a Lilien nagynéni iránti tartozása kamatainak kifizetésére tehet erőfeszítéseket. Továbbá ígéri Dénes, hogy adóssági követeléseiket a jövő közgyűlésen betábláztatja.117 Az üzlet a fenti (vagy hasonló) feltételekkel valószínűleg megköttetett. A levél információival egybevág a szakirodalom adata, hogy Eötvös József (jobban mondva Dénes) 1844-ben eladta a birtokot báró Sinának, amely tranzakció így a kikötött két éven belül létrejött.11 8 Ha arra vonatkozóan vannak is tehát források, hogyan került Ercsi Sina báró birtokába, arra a kérdésre nem tudok válaszolni, miképpen maradt a tulajdonában. Az ercsi ingóságokra vonatkozó adásvételeket, köztük a Lilien Károlyné 200 ezres követelését, melyre nézve Dénes 1843 elején megnyugtató ígéretet tett, a Hétszemélyes Tábla 1847. február 10-i, fentebb ismertetett ítéletében érvénytelenítette. 117 Eötvös József - Nagybátyjához, i. h. 118 Ferenczi Zoltán: Báró Eötvös József 1813-1871. Magyar Történelmi Életrajzok. Bp. 1903. 49.
