Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841-1847) VI/1401

1416 GÁNGÓ GÁBOR A kérdés szakirodalmát, amely az elmondottak fényében teljes revízióra szorul, nem lehet a ténybeli tévedések puszta helyesbítésével ad acta tenni. Megkonstruált mítoszról beszélhetünk inkább, amelyhez az irodalomtörténeti hagyomány a belső ellentmondások és a mítoszt kétségbe vonó források ellenére mindmáig ragaszkodott. A kutatók inkább félretolták e forrásokat: Borsod megye közgyűlési jegyzőkönyveiben nem lapoztak tovább 1841 nyaránál, és kirekesztették a szélesebb hozzáférhetőségből Eötvös Józsefnek a Lonovics Józsefhez és nagybátyjához írott leveleit. E mítoszt ezért az alábbiakban e minőségében, nem pedig tudományos eredményként szükséges röviden szemügyre venni. Az Eötvös-család csődjére vonatkozóan több korabeli visszaemlékezéssel rendelkezünk. Eötvös titkára, Berecz Károly az apa jó szándékú, de ügyetlen gazdálkodását emelik ki fő okként a történteket anekdotává szelídítő elbeszélésében: ,,[al milyen jó gazda volt elméletileg, oly rossznak bizonyult be a gyakorlatban"; birkái „már az aklok nádfedelét is elfogyasztották".11

9 Az Eötvös-szakirodalom alapvetően Pulszky Ferencre támaszkodik, akinek beszámolója egyetlen lekerekített bekezdésből áll, amelynek anekdota-szerű kidolgozását mesei motívumok és erkölcsi tanulság gazdagítják. Az első szava a történetnek a „Bécsben", ti. hogy ott „pénzválság ütött ki" - azaz a szerencsétlenség okait „Bécsben" kell keresni, közelebbről a Geyermüller bankház bukásában. Ifj. Ignác csak jót akart, amennyiben a szerzett vagyont „ősivé" szándékozott tenni. A „furfang" terve az „ügyes bankár" Ullmanné volt, nem az apáé vagy a fiaié, akiket az előbbi beavatott a gondokba, ezzel mintegy felnőtté emelve őket. Kifejezett erkölcsi vétek nincsen a történetben Pulszkynál: még e közelebbről meg nem határozott, időnyerő, a szálakat összekuszáló furfang is azon a jóhiszemű feltételezésen alapult, hogy a bárónak van pénze. „Pepinek egyenes jelleme" azonban még az erkölcsi kérdéseknek a létfenntartás érdekében való relativizálását sem engedte meg: lemondott az örökségéről, és könyveivel és támlásszékével Treforthoz költözött. A történet csattanója tehát Eötvös József felnőtté válása egy csodás átalakulás: arisztokrataként való halála és értelmiségiként való újjászületése keretében. Altalános tanulsága a következő: a romlást, amellyel a pénz fenyeget, pénzzel nem lehet elhárítani.120

Az Eletem és korom e története tovább finomított változata Pulszky 187l-es visszaemlékezésének. Itt a néven nem nevezett „financier" „furfangos tervét" Eötvösnek tevőleges szerepvállalással kellett volna előmozdítania. A történet így azonban azt sugallja, hogy Eötvös egy valóban kétes üzelmet utasított vissza. Ugyan „hírnevét szeplőtlenül hagyta gyermekeire", ám ezt az apa erkölcsi megítélésének rovására vitte véghez.121

A végleges változat ezt a mozzanatot kiküszöbölte. Falk Miksa története báró Wodianerrel és a Lánchíd-részvénytársasággal nem 119

Berecz Károly: A régi „fiatal Magyarország". Bp. 1898. 60. 120

Pulszky Ferenc: Eletem és korom I—II. S. a. r., előszó, jegyz. Oltványi Ambrus. Bp. 1958. I. 183. Voinovich Géza Pulszky anekdotáját veszi át (Voinovich Géza: B. Eötvös József. Bp. 1904. 19.). Újabb áttekintés, új adatok és következtetések nélkül: Deuescovi Balázs: Eötvös József (1813-1871). Pozsony. 2007. 119-122. 121

Pulszky Ferenc: Báró Eötvös József. In: Eötvös József: Babérlombok. Fűzte mély hálája s hódolata emlékeül: Vachott Sándorné. Pest. 1871. IX-XXXIX. XXI-XXII.