Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841-1847) VI/1401
1406 GÁNGÓ GÁBOR Lövi Mária (sz. Frommer) 1838. december 4-én kölcsönzött ifj. Ignácnak 3.000 ft-ot.44 Schaki József örökösei br. Lilien Józsefnek adtak kölcsön 20.000 váltóforintot, melyből 6.000 pengő forint visszafizettetvén, maradt követelésül 2.000 ft. Ugyanők adtak ifj. Ignácnak 1831. április 20-án 2.000 ft-ot, illetve neki és feleségének 1832. június 8-án 3.000 ft-ot.45 Az 1841 augusztusi közgyűlés után még néhány elkésett adós nyújtotta be követelését, mielőtt az ügy a törvényszéki szakaszba került volna. Az 1841. augusztus 23-i kisgyűlésen iktatták Papmezei Bázel János keresetét: 1840. október l-jén adott kölcsön ifi. Ignácnak és feleségének 52.000 \recte: 57.000] ft-ot, melyből 35.000 ft-ot visszafizettek, így a követelés tárgyát a maradék 22.000 ft képezte.46 Az 1841. szeptember 1-ji kisgyűlésig még Fülekházi Kelen János özvegyének, Horváth Honorátának jutott eszébe, hogy ő is kölcsönadott Szepessy Máriának 1824. június 29-én 2.500, és idősebb Ignácnak 1829. augusztus l-jén 1.000 váltó forintokat.4 7 Ezzel lezárult a csődeljárás első fázisa, a keresetek benyújtása. A család megbuktatásának terve valóságos mozgalmat indított el tehát, amelyben a legkülönbözőbb társadalmi állású adósok fogtak össze. E felbuzdulás aligha bontakozhatott volna ki Eötvös József apai nagyanyjának rokonsága, a Szapáryak passzivitása vagy hozzájárulása nélkül, akik a birtokok ügyében talán mást vártak volna id. Ignác 1838-ban bekövetkezett halála után, mint azoknak a fiatal Eötvös József általi elfoglalását és borsodi Ermenonville-ként való kezelését, látszólag tudomást sem véve a fenyegető adóssághalmazról. Eötvös József a nagybátyjához (minden bizonnyal báró Lilien Károlyhoz) írott 1843. január 30-i levelének egy bekezdésben kitért arra, hogy a pert magára vállaló Eötvös Dénes az ercsi Lilienekkel ellentétben a borsodi Szapáryakkal nem egyezkedett, érdekeikre nem volt tekintettel. Igényeik kielégítését a leendő vevővel szemben nyitva álló jogi útra bízta volna, kihasználva azt, hogy az ősi birtokra való hivatkozás akkoriban már mit sem ért („was an der vielgerühmten Aviti-cität heuth zu Tage noch liegt").i8 Nemcsak személyek léptek fel összehangoltan a család ellen, hanem intézmények is: a katolikus egyház által kiállított adóslevelek kitűnnek a követelések tömegéből. Eötvös erre vonatkozóan Lonovics József csanádi püspök közbenjárását kérte a per Hétszemélyes Táblára menetele előtt. Értékelése szerint ,,a' protestánsok egész családom catholicismusát, az egyház talán azt mert a' vallásegyenlöség mellett szavaztam akará büntetni atyámon, 's igy történt — legalább csak igy magyarázhatom — hogy az olly nehéz sorstol lesújtott férfiú pártfogóra alig talált, 's az Országbírót 's néhány septemviralistát kivéve, még igazságos biróra sem számithatott. Illy környülmények alatt, most hol a' jövö terminus első kezdetén a' septemviratusnál öcsémnek egy pere kerül fel mellyet 44 B-A-Z. m. Lt. IV 50l/a. 1841. 3251. 45 B-A-Z. m. Lt. IV 50l/a. 1841. 3252. 46 B-A-Z. m. Lt. IV 50l/a. 1841. 3446. 47 B-A-Z. m. Lt. IV 501/a. 1841. 3465. 48 Eötvös József Nagybátyjához, H. n., 1843. január 30. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Levelestár. (A továbbiakban: OSzK Kt. Lev.)
