Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Gángó Gábor: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841-1847) VI/1401
A BÁRÓ EÖTVÖS-CSALÁD BORSOD MEGYEI CSŐDPERE (1841-1847) 1407 ha elveszt koldusbotra jut, most hol amint hallom a' massa öcsém ellen agitálva mindent elkövet, 's mint procatorátol tudom főkép Bezerédy Canonok ö nagysága öcsém ellen nyilatkozik, talán nem veszi Excellenciád rosz néven, ha azon kéréssel járúlok elébe: szegény öcsémet, egynek másnak birái közül csak egy pár sorral ajánlani kegyes legyen."49 Az ügy további felgöngyölítése előtt még meg kell válaszolni a kérdést, hogy miért Borsod megye folytatta le a csődeljárást. A rendelkezések szerint a pert ott kellett lefolytatni, ahol az adósok a) állandó lakosok; b) ahol „ingatlan javaik feküsznek"; c) „ha pedig a javak több törvényszék területén vannak, azon törvényszéket illeti, mely a csőd elrendelése végett legelőbb kerestetett meg".5 0 A jelen perre a c) eset vonatkoztatható (mert ifj. Ignác nem volt borsodi lakos), ami azonban felveti a kérdést, hogy miért Borsodot keresték meg „legelőbb". Több indítékot feltételezhetünk, amelyek akár egymást erősítve is hathattak. Az egyik, hogy a csőd indítására vonatkozó terveket (hiszen összehangolt előkészítés nélkül ennyi keresetet nem lehetett volna ilyen rövid időn belül benyújtani) id. Ignác halálával összefüggésben kezdték koholni a hitelezők (hiszen 1838-ban tetemes adósságot hátrahagyva hunyt el), aki pedig sályi, azaz Borsod megyei állandó lakos volt. A másik lehetőség szerint — amint Eötvös József írta Lonovics Józsefhez intézett levelének egy később idézendő részében — az ókonzervatív apa emelkedésének megállítását a fia lejáratásával is össze akarták kötni, aki pedig ez időben, 1838-tól 1841 nyaráig, ugyancsak sályi lakos volt. Harmadrészt a reformmegyének számító Borsodról inkább feltételezhető volt, hogy végigviszi ezt a magyar aulikus arisztokrácia egy családja számára végzetes ügyet, mint a konzervatív Fejér megyéről. Kezdetét vette az eljárás második szakasza, a keresetek megvizsgálása. Az 1841. szeptember 20-i Borsod megyei törvényszékben az Eötvös-házaspár, „miután hitelezőik nagyobb része", úgymond, „véletlenül kielégítésöket szorgalmazzák", s miután ennek teljesítésére a kedvezőtlen gazdasági viszonyok közt nincs mód, az „idő előtti executiók", azaz a végrehajtás megakadályozása végett csődeljárást kért maga ellen. Mégpedig Borsod megye törvényszékétől „mint oly hatóság"-tól, „melynek kebelében értékük nagyobb része fekszik". Egyúttal kérik, hogy a megye vonja be az eljárásba Fejér, Tolna, Szabolcs, Zemplén és Heves megyéket, Buda és Debrecen szabad királyi városokat is, „hol jószágaik kebeleznek". A megye végzése értelmében ,,a' nevezett megbukott adósoknak minden ingó és ingatlan javai ezennel bírói zár alá vétetnek"; foganatosítják a hitelezők „csődületi" összehívását; csődgondnokot neveznek ki; felhívják a többi megyét, hogy ugyancsak vegye bírói zár alá a megbukottak vagyonát.51 A szeptember 25-i törvényszékben megtörténvén a sequestrum, kinevezték a gondnokot Felsőpulyai Bükk (Bük) Zsigmond táblabíró személyében, aki mellé Nosztriczius János „pénzügyelőt" rendelték. A csődgondnok és Eötvös József közötti személyes viszony kérdését a helytörténeti irodalom nyitva hagyta, utalva arra, hogy Bükk Zsigmond éppen Eötvösnek a megyébe érkezése után, 49 Eötvös József - Lonovics Józsefhez, Pest, 1846. december 28. OSzK Kt. Lev. 50 Suhayda J.: A magyar polgári i. m. 41. 51 B-A-Z. m. Lt. IV 50l/a. 1841. 3724.
