Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377
KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETÍRÓK PLÁGIUMVITÁJA 1841-BEN 1397 zai egyháztörténetet feldolgozó monográfia készítésére, melynek lezárását az 1848-as forradalom megakadályozta, az 1850-es évek elején viszont újra kiírták a pályázatot. Az első, 1847. évi határidőre ugyanúgy, mint a később újra meghirdetett fordulóra csak két pályázat érkezett: Lányi Károlyé (1812-1856) illetve Cherrier Miklósé.3 7 (Érdekességként megemlítjük, hogy először épp Cherrier kérte a pályázat eredményhirdetésének elhalasztását, azért, hogy a történetírók az 1848-as alkotmányos átalakulások hatásait is megírhassák a műveikben.3 8 ) Az 1853-55 között lezajlott bírálati eljárásban hat tekintélyes egyházi személy (köztük püspökök, kanonokok) egységesen Lányi munkáját tartották jobbnak Cherriernél, utóbbi „általánosan elvettetett", egyik opponense szerint „sokkal nagyobb lévén [...] árnyoldala, mintsem fényoldala".3 9 A szerző amúgy még 1847-ben, Kopácsy József esztergomi érsekhez írott kísérőlevelében is azt hangsúlyozta, hogy nem akarta a magyar egyháztörténetet „kiterjedtebben" kezelni, azért, mert „talán tanodai oktatásra alkalmaztatnék". (Ezt egyébként műve előszavában is hangsúlyozta.4 0 ) A szerénykedő, a terjedelmi kereteket és az igényességet illetően magyarázkodó megfogalmazás mögött felsejlenek az 1841-es plágiumvitában személye illetve történetírói eljárása ellen felhozott érvek. Bár az egyházi bírálók egyöntetűen Lányi munkáját javasolták kiadásra, valamilyen — egyelőre ismeretlen — okból mégis Cherrieré jelent meg 1856-ban nyomtatásban Heckenast Gusztáv gondozásában, mint címlapján feltüntették: „a f.m. [ = főméltóságú] Bíbornok, herceg Áldor s esztergomi Érsek helybenhagyásával".41 (Talán mindez Lányi 1856-ban bekövetkezett halálával, továbbá Cherrier ügyesebb, egyházon belüli helyezkedésével hozható összefüggésbe.) Bár Lányi Károly kéziratát csak tíz évvel később rendezték sajtó alá, mind az egykorú, mind a későbbi történetírói megítélése sokkal kedvezőbb volt Cherrierénél. Egy közvetlenül a mű megjelenését követően készült recenzió dicsérte a „fáradhatlan szerző" tiszteletet parancsoló méretű, ,jó szellemben" megírt munkáját, melyet az érdeklődő nagyközönség figyelmébe ajánlott, tekintettel arra, hogy néhány ritkább történeti adatot is beépített a kiérlelt ismeretek közé, 37 A pályázat történetét és dokumentumait részletesen ismertette Knauz Nándor Lányi Károly életéről és munkásságáról írott, utóbbi egyháztörténeti monográfiáját sajtó alá rendező műve előszavában. L. Lányi Károly magyar egyháztörténelme. Átdolgozta: Knauz Nándor. I. köt. Esztergom, 1866. VII-LXXVI. 38 Uo. LVIII-LIX. 39 Uo. LXI-LXII. 40 Cherrier Miklós: A magyar egyház története. Pesten, 1856. VII. 41 Cherrier M.: A magyar egyház, i. m. Megemlítjük, hogy ennek bibliográfiájában megemlítette Vass Introductio')á.t a segédtudományok illetve általános történeti munkák között is. (Uo. 8. ill. 11.) Érezhetően teljes felsorolásra törekedett, megemlítette Lányi és Körmöczy munkáit, továbbá az általános történeti összefoglalásokat (Horváth Mihály, Fessier Ignác Aurél köteteit), de saját műveit (az Institutiones-1, a Köz egyháztörténetet és az Epitome Históriáé... címűt) is. Megjegyezzük, a kortársak és az utókor által jobban méltatott Lányi egyáltalán nem idegenkedett Cherrier munkásságától. 1848-ban megjelent pályadíjas monográfiájában a „világi és egyházi jogtan" művelői között megemlítette Cherriert (és egyébként Udvardyt is). Lányi Károly: Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. II. köt. Pozsony, 1848. 97. Korábbi magyar egyháztörténetében számos helyen hivatkozott Cherrier Enchiridion... illetve Institutiones... c. monográfiáira egyaránt. L. pl. Lányi K.\ Magyarföld, i. m. II. köt. 204., 348., 404. III. köt. 69-71., 77., 110., 135., 200., 202., 218., 221., 248. Egy alkalommal részletesen idézte is Cherrier művét: Uo. 246.
