Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377
1398 FAZEKAS CSABA továbbá „rövidsége által könnyebbé is tette könyvének közhasználatát". A recenzens felhívta még a figyelmet, hogy a monográfia élvezetét Cherrier nyelvhasználata rontja: „magyarsága tagadhatatlanul, fájdalom, rossz".4 2 Toldy Ferenc (1805-1875) egykorú összefoglalása csípősen állapította meg, hogy az egyetemes történelem illetve az egyháztörténelem magyar nyelven az olvasók számára „most is csak önállástalan szerkesztmények és fordítások" szintjén hozzáférhető, a kevés létező, ám negatív példa között megemlítve Cherrier nevét is.4 3 Fraknói Vilmos (1843-1924) megsemmisítő bírálattal „gyarló compendium"ként aposztrofálta Cherrier magyar egyháztörténetét,4 4 Lányiét viszont nagyra értékelte. De akadt olyan szerző is, aki tudomást sem vett Cherrierről, úgy fogalmazott, hogy Lányi Károlyon kívül a 19. században „a magyar katholikus egyháznak összefoglaló történetét [...] nem írta meg senki".4 5 Bár a protestáns egyháztörténet művelője volt a korban Révész Imre (1826-1881), aki egyetemes egyháztörténeti munkája bibliográfiájában „római katholikus honfitársaink" között kiemelte a fontosabb 19. századi monográfusokat (Cherriert és Körmöczy Imrét), a latin összefoglalások kapcsán pedig Cherrier és Vass László említett műveit.4 6 Más alkalommal azonban Révész a „tekintélyes katolikus történetíró" Cherriernek A magyar egyház története c. művét egy konkrét hivatkozás kapcsán „különben igen alaptalannak" minősítette.4 7 A hazai katolikus egyháztörténeti monográfiák közül Karácsonyi János (1858-1929) viszont „legjelesebb íróink" között említette Cherriert (valamint egyébként Vasst is).4 8 Bár nagyobb hullámverésről nem beszélhetünk, a 20. századi összegzések esetenként a hazai katolikus historiográfia fontos tételeiként emlékeztek meg Lányi Károlyról illetve Cherrier Miklósról egyaránt.4 9 Az 1980-as években készült historiográfiai összegzés szerzője, Vanyó Tihamér (1905-2005) viszont részletesen ismertette és igen pozitívan értékelte Lányi Károly (valamint a későbbi katolikus egyháztörténetírók) munkásságát. Cherrierről azonban csak egy lábjegyzet-42 -p- [Rapavy Ferenc]: Cherrier Miklós: A magyar egyház története. [Recenzió.] Religio, 1856. II. 5. sz. (július 16.) 39-40. A szerző azonosítását (Rapavy egyébként 1856-ban a pozsonyi ferences rendház vezetője volt) lehetővé tette: Lányi Károly magyar egyháztörténelme, i. m. LXII. (Sokkal kritikusabbnak tüntette fel a recenziót, mint az valójában volt.) 43 Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban. 1864-1865. Szerk. Szalai Anna. Bp. 1987. 326. Toldy másik példája Körmöczy Imre (1811-1871) nagyváradi kanonok munkájára vonatkozott: A keresztény hit s egyháztörténeti kifejlése. I-IV köt. Pest, 1845-1852. Utóbbira: Fazekas Csaba: Egy katolikus közíró a 19. században: Körmöczy Imre. Irodalomtörténeti Közlemények, 2012. (Megjelenés alatt.) 44 F.Vf [Fraknói Vilmos:] Lányi Károly Magyar Egyháztörténelme. [...] [Recenzió.] Századok, 1871. 338-343., 339. 45 Málnási Ödön: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. írta: Karácsonyi János [...] [Recenzió.] Katholikus Szemle, 1906. VI. 649-651., 649. 46 Révész Imre: Egyetemes egyháztörténelem. Főiskolai tanulók s művelt protestánsok számára. Debreczen, 1865. 23., 25. Témánk szempontjából érdemes megemlíteni, hogy Révész külön méltatta Vass László munkásságát, aki harminc éven keresztül „búvárolta" a könyvtárakat és levéltárakat, sajnálattal állapítva meg, hogy munkája befejezetlenül maradt. 47 Révész Imre: Dévay Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei. Pest, 1863. 39. 48 Karácsonyi János: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Nagyvárad, 1915. [reprint: Bp. 1985.] 332. 49 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (Dissertationes Hungaricae ex História Ecclesiae, I.) München, 1973. (2. kiad.) 438.
