Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETÍRÓK PLÁGIUMVITÁJA 1841-BEN 1393 Alapelvként mondta ki, hogy „mindaz, mit saját, akár belső tehetségeinkkel, akár külső eszközeinkkel, idegen jogok sérelme nélkül szerzünk, elvehetetlen igaz tulajdonunk", s egyszerre van eredeti valamint szerzett jellege. A Cherrierügyre könnyen vonatkoztatható a Toldy által felállított hármas szempontrendszer, elemzése szerint ugyanis a szerzőnek saját művéhez fűződő jogait történeti, erkölcsi és kereskedelmi szempontból egyaránt védelemben kell részesíteni. Vagyis a szerzőt megilleti az a jog, hogy művét magáénak vallja (az ahhoz kapcsolatos kockázatokkal együtt), továbbá hogy a mű tartalmát megváltoztassa, átdolgozza, végül az, hogy a munkája értékesítésével (kiadásával, bemutatásával) anyagi haszonra tegyen szert.24

Cherrier mindezeket a jogokat Vass László és Jacob Ruttenstock vonatkozásában nyilvánvalóan megsértette. Cherrier ugyanakkor kétségkívül a modern plagizálók előfutárának tekinthető annyiban, hogy nem valamely kiadót akart megkárosítani, hanem saját tudományos teljesítményeként tüntette fel más történetírók szellemi termékét. A szerzői jogok történetével foglalkozó munkák már felhívták a figyelmet az 1843-44. évi országgyűléshez készült — ekkor még sikertelen — törvényjavaslatokra és azok indoklására. A korabeli legnagyobb könyvkiadók közös beadványukban például szóvá tették, hogy törvény hiányában még arra is van lehetősége a szerzőknek, hogy műveiket több cégnek is elküldjék, párhuzamosan kiadassák, ami komoly kárt okozott a kiadóknak. Nyilvánosságra hozták Acsády Sándornak Wigand Károly pozsonyi kiadóhoz intézett 1844. augusztusi levelét, amelyben arról oktatta ki a nyomdatulajdonos vállalkozót, hogy a magyar törvények (pontosabban azok hiánya) értelmében „kiki produktumát szabadon adhatja, veheti, árulhatja".25

A szerzői jogokkal kapcsolatosan elsősorban a művészek (írók, költők) szellemi termékei jogvédelmének igénye merült fel. De — szempontunkból érdekes módon — már ekkor megállapítást nyert, hogy elmúltak azok az idők, amikor a tudósok és művészek az uralkodók kegyelméből éltek, meg kellett tehát teremteni a lehetőséget alkotásaik (tulajdonuk), így jövedelemforrásuk védelmére is: „A tudomány nem lehet többé szolga, mely a fejdelmek küszöbén kéreget - kezd uralkodni."2

6 Tekintve, hogy műfajában (vagyis a tudományos plágiumviták sorában) Cherrier ügye az elsőnek tekinthető, a történteket érdemes összevetni röviden az elhíresült Iliászi-pör tapasztalataival, bár fontos különbség, hogy az a vita eleinte csak az érintettek magánlevelezésében bontakozott ki, az esetünkben idézett egyháztörténészek pedig végig — az 1840-es évek elején kibontakozó, új 24

L. részletesen: Mezei P.: A szerzői jog. i. m. 25

Jelentés és törvényjavaslat az irodalmi és művészeti jogok biztosításáról. Pozsony, 1844. 20-21. A szóban forgó mű: Acsády Sándor: Magányos magyar törvény kérdések- és feleletekben. Pest, 1837. (2. kiadása 1842-ben, a 3. 1844-ben jelent meg, az első Pesten Trattner-Károlyi, a 2. és a 3. Kilián György gondozásában láttak napvilágot. Acsády utóbbi kiadást küldte el a pozsonyi Wigand kiadónak is.) 26

Jelentés és törvényjavaslat, i. m. 5. A vonatkozó törvényjavaslatokat egykorúan közreadta és elemezte: A Kisfaludy-Társaság (M. Szépirodalmi Intézet) Évlapjai M.DCCC.XLIII-V-ről. V köt. Pest, 1846. 55-83. A témára részletesen: Balogh Elemér: A Szemere-féle szerzői jogi törvényjavaslat. In: Szemere Bertalan és kora, 1. Szerk. Ruszoly József. Miskolc, 1991. 149-172.; Sándorfy Kamill: Törvényalkotásunk hőskora: az 1825-1848. évi reformkorszak törvényeinek története. Bp. 2001. 91-107.; Nótári T.: A magyar szerzői jog. i. m. 41^19.