Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

1388 FAZEKAS CSABA szó szerinti átvétel tekinthető) Szabó ingerülten utasította vissza, s úgy vélte, a sok munkával töltött óra helyett jobb lett volna Cherriernek iskolába járnia. Már csak azért is — vélte — mert „szinonimizálás" közben Cherrier azt sem vette észre, hogy a rokon értelmű kifejezésekkel az eredeti szöveg tartalmát alapvetően megváltoztatta több helyen. Ennek ellenére arra is hozott példákat, ahol szó szerint másolta át Vass mondatait, továbbá aprólékosan védelmébe vette a Cherrier által kritizált, naptárszámítással kapcsolatos fejezeteket, Vass álláspontját. Kimutatta továbbá, hogy — Cherrier vádjával ellentétben — Vass szakszerűen, idézve, a forrásokat feltüntetve hivatkozott a korábbi történetírókra, nem plagizált. Ismertette a Cherrier által önállóan betoldott részeket, feltüntetve, hogy Vásson és Ruttenstockon kívül mások munkáiból is felismerhetően „csipegetett". A Cherrierre záporozó gúnyos jelzők és minősítések ellenére Szabó megpróbálta mentegetni is a plagizálót, amikor arról írt, hogy eredeti gonoszságot nem tud feltételezni róla, csak azt, hogy „rettenetesen gyenge s hívtelen mind elméje, mind emlékezete", egyszerűen elfelejtette, hogy honnan másolt ki korábban szövegrészeket, csak álomnak gondolhatta azt, s „mivel álma igen eleven volt, elméjét is megzavarta, úgy hogy az álmot valóságnak hinné". Ehhez hozzátette, hogy Cherrier hosszú külföldi úton volt, s az utazás kényelmetlenségei „megroncsolják a testet, tehát gyengítik a lelket is", bár ezek a mentségek inkább infantilis csalónak és nem komolyan vehető történetírónak festették le. Élesen utasította el Cherrier azon álláspontját, hogy csak a szó szerinti átmásolás tekinthető „orzásnak", a szinonimákra való felcserélés és átszerkesztés nem. Erre azt a hasonlatot jegyezte meg, hogy az aranylopás attól még bűncselekmény, ha a lopott holmi értékét papírpénzre váltotta a tolvaj. Részletesen elemezte továbbá Cherrier Enchiridion... c. művét is, és arra a következtetésre jutott, hogy a szerző azt is jelentős részben átmásolással plagizálta. Mivel pedig Cherrier írói rágalmazása ban felajánlotta, hogy nyilvánosan elismeri, ha bárki arról kideríti a plagizálást, Szabó megjegyezte: „Tehát, ha Cherrier úrnak becsületesek szavai; rakassa meg Nagy-Szombath városa piaczán a máglyát, s rakassa reá Enchiridiona, és Egyházi története példányit [...] és ön kezével tegye a máglya alá az égő szövétneket." Hosszas zárszavában Szabó úgy vélte, hogy jobb lenne Cherriernek végleg elhagyni az írói (értelmiségi) pályát, mert csak lejáratta egyházát, az esztergomi főegyházmegyét és Magyarországot is becstelen eljárásával. „Lám, én is többet tettem ezen rovatban, mint Cherrier minden munkáiban, mert [...] nem írt annyit ön eszéből minden munkáiban, mint én ezen Cherriernek megrovásában! Hát még egy kir. Egyetemi tanító nem ter ne többet, ha mit sem írna, mint Cherrier? El kellene az ollyan Egyetemi tanítót nem csak székéből, hanem az országból is űzni! legalább az én gondolkodásom szerint" - írta. Saját terjedelmes fejtegetését pedig a kényszerrel magyarázta: ha Cherrier hallgatott volna, talán nem kerekedik botrány a plagizált kötetei körül, mivel azonban nyilvánosan letagadta „orzását", a közvélemény előtti véleményalkotásra késztetett minden közszereplőt, különösen az egyház tekintélyéért felelős pap-történészek körében.