Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377
KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETÍRÓK PLÁGIUMVITÁJA 1841-BEN 1389 Az egyik „áldozat", Vass László észrevételei Terjedelmes, tanulmány méretű irományban szólt hozzá a plágiumvitához az egyik leginkább érintett, Vass László kanonok, a pesti egyetem egyháztörténet professzora.1 9 Érdekes módon a Cherrier „orzását" leleplező történészek közül Vass ütötte meg a leginkább békülékeny hangot, jóllehet, a plagizálás érezhetően őt is felháborította. Különösen Cherrier írói rágalmazásának hangvétele késztette nyilvános állásfoglalásra, melynek hangvételéről Napóleon proklamációi jutottak eszébe, „midőn ezt, vagy amazt a Birodalmat, vagy Országot megtámadta. Ki lehet ezen fenegetődző, s majd tüzetokádó Szerző? Ki bántotta? Kire s miért haragszik annyira? Bizonyosan valaki megmondotta neki az igazat, és bibéjét, vagy is kényes részét érintette." Leszögezte ugyanakkor, hogy semmilyen személyes konfliktusa nem volt az általa „tiszteletre méltónak" titulált és udvariasan emlegetett Cherrierrel, akit — bár ismerte, sőt bírálta is néhány írását, pályázatát — egyébként nem tartott komoly történetírónak. Ellene még a hibáit is könnyű megvédeni - szögezte le Vass, és inkább szakmai vitaként igyekezett tekinteni a plágiumvád által keletkezett lehetőségre. (Az egyház kialakulásának körülményeiről például Cherriertől alapvetően eltérő álláspontot vallott.) De azért beszámolt arról, hogy már régebben értesült Cherrier eljárásáról („hogy a Szerző az én Introductiomat, legszelídebben szólván, majd egészen feldolgozta [...] kiírván magának, elbitorlotta"), de egy kézlegyintéssel elintézte, mondván: „Legalább ez által csekély munkámat helyben hagyta." Az Aihenaeumcikkhez semmi köze sem volt - jelentette ki, viszont Cherrier írói rágalmazásának. személye ellen irányuló kritikáját már nem hagyhatta szó nélkül. Kénytelen-kelletlen ragadott tollat ebben a számára kellemetlen ügyben, de mint fogalmazott, Cherrier vádaskodásával „nemcsak kirabolta, hanem azon felül meg is verte". Kollegiális udvariassággal, de határozottan utasította vissza Cherrier vádjait, törölte le „a tőle munkájára vetett mocskot", olykor a gúny eszközével is élt. Cherrier szóhasználatára például epésen jegyezte meg, hogy külföldi útjáról kár volt ilyen stílussal hazatérnie, illetve a válasz-röpiratnak már a „címe is mutatja, micsoda lélek élteti azt", vagyis arra csapott le, hogy Cherrier saját művét nevezte annak címében „rágalmazásnak". Részletesen kitért arra is, hogy Cherrier vélhetően egész más fogalmakkal rendelkezett a tudományos diskurzusról, legalábbis az ellene felmerült vádak gúnyos, fölényes leszólásából erre következtetett. („Soha ne czeremoniázzon Fő Tisztelendő, s Tudós Professor Úr! Ha talál munkáimban hézagot, hibát, bakot, csak fedezze fel. A Szer-19 Vass László: Néhány szó ezen Iratra: „írói rágalmazás az az czáfolása az Athenaeum folyó évi Júl. 27-ki 12. számában foglalt „írói orzásnak". H. n. [Pest] 1842. A kéziratot Vass 1842. január 4-én zárta le, mint megjegyezte, csak december elején jutott el hozzá Cherrier írói rágalmazás c. írása. A viszonylagos késedelemnek emellett az is oka lehetett, hogy Vass — számos tanulmánya mellett — 1841 végén azzal is el volt foglalva, hogy tájékoztatást készítsen Kopácsy József esztergomi érsek felkérésére, aki részletes adatokat kért tőle a 16. századi hitvitákkal, a protestantizmus magyarországi terjedésével kapcsolatosan. Vass kimerítő választ írt az érseknek, ez egyben egyik utolsó munkája is volt. L. Kopácsy József Vass Lászlóhoz. Esztergom, 1841. december 10.; Vass László Kopácsy Józsefhez. Pest, 1842. január 23. (fogalmazvány) OSzKKt. Levelestár.
