Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

1386 FAZEKAS CSABA munkáinak kincseit". Egy lopáson rajtakapott szegény legény tettének (majd annak letagadásának) súlyát — fejtegette Szabó — enyhítheti a tudatlansága, műveletlensége, „nem isméri a hazugság rútságát, gonoszságát, és testi büntetések félelmétől zavartatik, talán megbocsátható vétek! Ámde egy tudós [...] tagadása aligha megbocsátható." Súlyosbító körülmény, ha ezt egy egyházi személy teszi, akinek kötelessége az egyenesség, az igazmondás, és a személyes példaadással erre való nevelés. A hazugság súlyát számos bibliai citátummal olvasta Cherrier fejére, aki nemcsak tagadni próbálta nyilvánvaló hazugságát, hanem — tovább súlyosbítva helyzetét — még vissza is támadt leleplezőjére, durván nekiesett az igazságot kimondó, „szegény, jámbor" Udvardynak („üti, veri, dögönözi, agyba, főbe, arcul, pofon"). Szabó gyakran élt a szemléletes ellentétpárok szembeállításának eszközével, például a tolvaj és a becsületes ember, a hazudozó és az igazat mondó stb. szembeállításával. Biztatta is az igazmondása miatt Cherrier által támadott Udvardyt, hogy tartson ki, mert addig üldözik a hazug és tolvaj plagizálót, amíg elégtételt nem ad. (E ponton az irgalmas szamaritánus bibliai példázatának szereplőiben mutatta ki a plagizálót, leleplezőjét, illetve az utóbbi mellé álló önmagát.) Cherrier védekezésének hiteltelenségét több oldalról közelítette. Egyrészt elképedt azon, hogy annyira tájékozatlannak tartotta olvasóit és a szakmai közvéleményt, hogy nem ismerték volna fel Vass és Ruttenstock munkáinak plagizálását, sőt, későbbi vádaskodásával, „egy ívre nyúlt szókeverékkel, minden illedelmet áthágó nyelvességgel, gyalázatok halmával és csupasz tagadással elszédítendi az olvasó közönséget s meggyőzendi arról, hogy nem orzott?" Szabó arról is beszámolt továbbá, hogy Cherriernek már 1840-ben, külföldi utazása előtt hallania kellett a plágium-vádakról, vagyis akkor is hazudott, amikor azt állította, hogy csak 1841. szeptemberi hazatérése után értesült először azokról. Mivel védekezését már szeptember 18-án meg is jelentette, Szabó számítása szerint képtelenség, hogy ilyen rövid idő alatt (még ha —jegyezte meg maró gúnnyal — igaz is, hogy napi 14 órát dolgozik...) ellenőrizni tudta volna a plágiumvád állításait, újraolvasnia saját művét illetve „forrásait", továbbá megírni írói rágalmazását, - vagyis jóval korábban tudnia és készülnie kellett a lebukásra.18 Nem keveset ironizált Szabó Cherrier védekezésének harcias hangvételén. Például azon, hogy (Vass László személyében) egy Magyarországon jól ismert, nála sokkal tekintélyesebb egyháztörténészt próbált megtámadni: „Lassan, lassan, Cherier Miklós uram! Ne heveskedjék, fontolja meg kérem [...] ki-18

Egy 1841 júniusában kelt híradás szerint Cherrier — miután az előző évben már bejárta Poroszországot, Bajorországot, Belgiumot és Franciaország keleti részét („mindenütt, ahol egyetem, akadémia, líceum s más tudományi vagy művészeti intézetek léteznek, [azokat] búvárkodva látogatá") — újra útra kelt Tirol, Svájc, Anglia és Hollandia felé. L. Nemzeti Újság, 1841. 56. sz. (július 14.) 222. Mivel szeptemberben már itthon volt, feltételezhető, hogy az eredetileg tervezetthez képest jelentősen le kellett rövidítenie utazását. Cherriert egyébként 1840-ben Kopácsy József esztergomi érsek küldte külföldi tanulmányútra, hogy részletes történeti illetve kánonjogi adatokat gyűjtsön a vegyes házasságok ügyében más államok katolikus egyházaitól. Cherrier hazatérésére azért is sor kerülhetett, mert a magyar püspöki kar megbízásából Rómába küldött Lonovics József Csanádi püspök 1841 nyarán visszatért a XVI. Gergely pápától a vegyes házasságok kapcsán kieszközölt, a magyarországi papsághoz címzett Quas vestro kezdetű brevével.