Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténet-írók plágiumvitája 1841-ben VI/1377

1380 FAZEKAS CSABA sorról sorra, szakaszról szakaszra, fejezetről fejezetre átírta az említett művek szövegét, s „a széles olvasottságú, igaz szerző fölötte számos idézvényei ugyanazonosságával újranyomtatá", mint mondta, csak néhány bekezdés, összekötő szöveg tekinthető az „álszerző" saját szövegének. Gunyorosan jegyezte meg, hogy Cherrier megjelent munkája is azért csak a reformáció koráig tárgyalja az eseményeket, mert „forrásai" is csupán a korai egyház múltjával foglalkoznak. Azt is Javasolta" az ironikus jelzőkkel illetett Cherriernek, hogy szerezze meg Vass és Ruttenstock további köteteinek kéziratait is és előzze meg az igazi szerzőket a közzététellel. (Megjegyezzük, ez utóbbi kritika azért már némiképp túlzásnak tekinthető, hiszen Cherrier későbbi köteteiben a korábbiakhoz hasonló alapossággal foglalkozott a reformáció korával is, sőt igyekezett kifejezetten saját .jelenkoráig" összefoglalni az egységes szerkezetbe foglalt egyháztörténeti eseményeket.11

) Udvardy elismerte Cherrier egyházjogi érdemeit (ugyanakkor nem méltatta pozitívan korábbi vonatkozó monográfiáját1

2

sem), viszont felfigyelt arra, hogy bár csak nemrég lett teológus, viszonylag rövid idő alatt meg tudta írni nagyszabású egyháztörténetét, pedig ilyen munka több éves kutató- és feldolgozómunkát vesz igénybe.1

3

Ha rövidebben, például iskolai használatra dolgozta volna át a rendelkezésre álló szakirodalmat, az elfogadható lett volna — fejtegette Udvardy —, azonban ily módon átmásolni mások munkáját „éppen nem dicséretes tett". Rámutatott továbbá arra, hogy Cherrier erkölcsileg kifogásolható eljárását elfogadhatóvá tehette volna, ha megnevezi forrásmunkáit, ezt azonban (még a „dagályos és áradozó előszóban" is) elmulasztotta.1

4

Az egyház -11

Cherrier későbbi munkáiról és egyháztörténetírói módszereiről legutóbb 1. Fazekas Csaba: Katolikus egyháztörténetírók 1848-képe az önkényuralom korában. In: Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica. Tom. XVI. Fasc. 2. Miskolc, 2011. 211-230. 12

Nicol.[aus] Joan.fnes] Cherier: Enchiridion juris ecclesiastici cum singulari ad aliénas confessiones attentione. Tom. I—II. Pestini-Budae, 1836-1837. (Az alapos gyűjtemény további kiadásai 1839-ben, 1848-ban, majd 1855-ben láttak napvilágot.) Ezt megelőzően Cherriernek csak néhány, főleg német nyelvű prédikációja, köszöntő szövege jelent meg önállóan nyomtatásban. Megjegyezzük, fontosabb szakkönyveit a szerző később magyar változatban is sajtó alá rendezte: Cherrier Miklós: Egyházi jog, idegen felekezetek iránti különös figyelemmel. I—II. köt. Nagyszombatban, 1843. (Ez — mint címlapján a szerző is jelezte — a latin munkája fordításának felelt meg.); Uő: Köz egyháztörténet. Pozsonyban, 1844. Az egyházjoggal kapcsolatosan érdekes, hogy a szakirodalomban Cherrier kánonjogi felfogásának irányát „még jozefinista"-ként jellemzik, Udvardyt (vö. 8. sz. jegyz.) viszont úgy, mint akinek vonatkozó munkássága „indította meg a jozefinistamentes komolyan egyházias felfogású egyházjogi irányzatot". L. T.V. [Tomek Vince]: Cherrier Miklós. Katolikus Lexikon. Szerk. Bangha Béla S.J. I. köt. Bp. 1931. 325.; ill.: Udvardy Ignác. In: Uo. IV köt. Bp. 1933. 413. Cherriernek a korabei; lapokban csak kisebb cikkei jelentek meg, 1. pl. egy nekrológját Döme Károlyról: Gyászhír. Religio és Nevelés, 1845. I. 43. sz. (július 1.) 364-365. 13

Ebben egyébként volt is valami, Cherrier Institutiojának előszava szerint a szerző 1839 januárjában zárta le az első kötet anyagát, azonban a fennmaradt kézirat alapján tudjuk, hogy a szerző már 1836-ban befejezte azt, egy évvel később pedig már a második kötetet is elkészítette. OszKKt. Oct. Lat. 490. (= Institutiones históriáé ecclesiasticae a Nicolao Cherier [..,] Tirnaviae, 1836-1837.) 14

Meg kell jegyezni, hogy Cherrier nem teljesen negligálta Vass és Ruttenstock munkáit, bibliográfiai tételei között megemlítette mindkettő címleírását: Cherrier N. J..: Institutiones. i. m. Tom. I. 188., 190. Műve későbbi, magyar nyelvű átdolgozásában azonban megfogalmazása már nagyon is feltűnő, ebben ugyanis nem a tételes egyháztörténeti szakirodalomban említette Vass Lászlót, hanem csak a bibliográfia végére illesztett megjegyzésben, azok között, akik az egyháztörténet területén még írtak „rövidebb ide vágó jeles munkácskákat". Cherrier M.: Köz egyháztörténet, i. m. 22. Cherrier