Századok – 2012

KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339

TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 rand minden bizonnyal még mindig csalódott volt oktatásügyi tervezetének visszhangtalansága miatt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy élete későbbi fordulatai során elismeréssel idézze fel a francia forradalom első törvényhozó testületének emlékét. Harminc év múlva, 1821. július 24-én, amikor a sajtószabadság védelmében felszólalt a felsőházban, nem csak az Alkotmányozó Nemzetgyűlés történelmi jelentőségét hangsúlyozta, de azokat az értékeket is felsorolta, amelyeket e gyűlés tagjaként elfogadott, s amelyekhez élete végéig ragaszkodott: „Nyissák fel a különböző rendek füzeteit! Amit ott találnak, a felvilágosult emberek végiggondolt közakarata volt, íme, ezt nevezem szükségszerűségnek! Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ennek volt a szószólója, amikor kimondta a vallásszabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, az egyéni szabadságot, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, a sajtó szabadságát. Kevésbé volt összhangban korával, amikor egykamarás rendszert állított fel, amikor elvetette a királyi szankciót, amikor megkínozta a lelkiismeretet, stb. Mindazonáltal hibái dacára is, az oly nagy szerencsétlenségek által követett hibái dacára is, az utókor már kezdi elismerni azt a dicsőséget, hogy e gyűlés, melynek csak egy kicsiny tagja voltam, lerakta új jogrendszerünk alapjait..."11

2 Talleyrand a forradalom első három évében természetesen úgy próbált a nemzet érdekében tevékenykedni, hogy saját magának is befolyást, hatalmat és gazdagságot biztosítson. De azt is el kell ismernünk, hogy olyan értékekért szállt síkra, amelyek máig megőrizték vonzerejüket. Vezető szerepet vállalt a rendi különbségek felszámolásában, augusztus 4-e éjszakájának előkészítésében, az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának megfogalmazásában, az egyházi reformok elfogadtatásában, a zsidók egyenjogúsításában és a vallásszabadság biztosításában. Megindította a súlyok és mértékek egységesítésének folyamatát, előkészítette a nemzeti ünnepet, megpróbálta képviselőtársait lebeszélni az inflációt előidéző intézkedésekről, kockázatos szerepet vállalt az új főpapok beiktatásában, részt vett az 1791-es alkotmány összeállításában, és nagyszabású közoktatási tervezetet dolgozott ki. Egyáltalán nem túlzás őt a francia forradalom „alapító atyái" közé sorolni. TALLEYRAND, REPRESENTATIVE OF THE CONSTITUTIONAL ASSEMBLY (1789-1791) by Péter Hahner (Summary) The study examines the activities and thoughts of Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord in the first years of the French Revolution (1789-1791). Although he later maintained in his memoirs that he had remained passive, in reality he had been actively engaged in the direction of the revolutionary transformation. In 1789 it was he who persuaded his fellow representatives to reject the letters of commission of binding force, and then took part in the drafting of the decrees of 4 August and of the Declaration of the Rights of Man and the Citizen, which undermined the old order. It was upon his proposal that the state confiscated church lands. He also urged for religious 112 Poniatowski, M.: Talleyrand aux États-Unis. i. m. 32-33.