Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 szükség, már csak azért is, mert az új közbeszéd során oly sokat emlegetett, „mindenható nemzeti akarat" csak akkor maradhat mindig jogszerű, felvilágosult és célszerű, ha a közoktatás felvilágosítja az állampolgárokat. Talleyrand az állampolgári egyenlőség biztosítása érdekében nyilvánította fontos feladatnak a közoktatás új rendszerének kiépítését. „Az embereket szabadnak nyilvánították, de köztudott, hogy az oktatás szüntelenül tágítja az állampolgári szabadság szféráját, s csak ez tudja megőrizni a politikai szabadságot a despotizmus valamennyi fajtájától. Köztudott, hogy a tudatlan ember még a legszabadabb alkotmány esetében is ki van szolgáltatva a sarlatánnak, és sokan túlságosan is függésbe kerülnek a művelt embertől... Aki nem tud se olvasni, se számolni, teljesen azoktól függ, akik körülveszik, aki viszont ismeri a számtan elemeit, nem kerül függésbe még Newton zsenialitásától sem, sőt, hasznot is húzhat felfedezéseiből. Az embereket egyenlőnek ismerték el. És mégis, mennyire kevéssé lehet érezni e jogi egyenlőséget, mily kevéssé valóságos a tényleges egyenlőtlenségek világában, ha az oktatás nem fáradozik állandóan azon, hogy helyreállítsa a szintet, s ha nem is tudja eltüntetni, de legalább meggyengítse a baljós egyenlőtlenséget!"96 Talleyrand nem arra törekedett, mint Robespierre két év múlva, hogy egyszer s mindenkorra meghatározza a közoktatás tartalmát és módszereit. O tudta, hogy ezeket állandóan tökéletesíteni kell majd „a hely, az idő, az emberek és a szükségletek szerint", hiszen a jövő tudományai még nem jöttek létre. Hangsúlyozta, hogy „semmi esetre sem szabad törvényeket kényszerítenünk utókorunkra." Ezért kizárólag az oktatásügy alapelveinek a meghatározására törekedett, „hogy az oktatás minden útját megnyitva, semmiféle határt se állítsanak fel az emberi szellem előtt a fejlődés útján, amelynek nem lehet kijelölni a végét."91 E nyitott szemléletnek köszönheti, hogy tervezetét modernnek érezzük, és nem mosolyogjuk meg, mint oly sok hasonló témájú, korabeli emlékiratot. A Hegypárt hírességeinek militarista és aszkétikus fantazmagóriáitól pedig egy világ választja el. Robespierre 1793. július 13-án tette közzé a meggyilkolt Louis-Michel Le Peletier de Saint-Fargeau képviselő oktatásügyi tervezetét, Saint-Just pedig A köztársasági intézményekről című vázlattöredékeiben vetette papírra pedagógiai elképzeléseit. Az ókori Spárta rajongóiként mindketten egyetértettek abban, hogy a gyermekeket öt éves korban el kell venni a szülőktől, hogy szigorú fegyelemben, állandó felügyelet alatt, egyenruhát viselve, katonás fizikai és erkölcsi nevelésben részesüljenek. Talleyrand sohasem írt volna le olyasmit, mint Robespierre, aki szerint „a társadalom mesterműve volna, ha kialakítana egy gyorsan működő erkölcsi ösztönt, amelynek hatására az ember az okoskodás nehézkes segítsége nélkül tenné a jót... "98 Nem kívánta oly aprólékosan szabályozni a jövőt, mint Saint-Just, akinek vitathatóan ésszerű és nem éppen gyakorlatias elképzelése szerint a gyermekek „mesterségük viseletét nem ölthetik magukra addig, amíg az ifjúság ünnepén, a nép szeme láttára át nem úsznak egy folyamon. "9 9 Talleyrand tervezete jóval kö-96 Uo. 1069-1070. 97 Uo. 1070. 98 Maximilien Robespierre: Elveim kifejtése. Beszédek és cikkek. Ford.: Nagy Géza. Bp. 1988. 445. 99 [Louis] Saint-Just: Beszédek és beszámolók. Ford.: Remsei Flóra. Bp. 1969. 258.
