Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1372 HAHNER PÉTER zelebb állt Condorcet 1792. április 20-án közzétett elgondolásaihoz, még akkor is, ha nem hangsúlyozta olyannyira a szellemi függetlenség, a kritikai érzékenység és a szabad, racionális választás értékeit, mint a liberális filozófus. Nem korlátozta a morális nevelést a családi körre, mint Condorcet, de jóval csekélyebb szerepet szánt neki, mint Robespierre, és ugyanúgy a jövő nyitottságát, az ember előtt álló fejlődési lehetőségeket hangsúlyozta, mint Condorcet.100 „Az ember egyik legjelentősebb sajátossága a tökéletesíthetőség", ismételte el Talleyrand a felvilágosodás alaptételét. „Az oktatásnak általánosságban az a célja, hogy tökéletesítse az embert, bármilyen korú is legyen, szünet nélkül mindenkinek a szolgálatára álljon, a teljes közösség javára váljanak általa az előző nemzedékek tapasztalatai, felvilágosodása s még tévedései is. " Ezeket az elveket ma sem vitatjuk, ahogy a következő megállapítással is egyetérthetünk: „Úgy kell elképzelni a társadalmat, mint egy nagy műhelyt. Nem elég, hogy mindenki dolgozzon, mindenkinek a saját helyén kell állnia, mert enélkül az erők nem összeadódnak, hanem szembekerülnek egymással... A gazdaságtanok legfontosabbika, az emberek gazdaságtana abból áll, hogy mindenkit az ő igazi helyére állítsanak, és vitathatatlan, hogy ennek egy jó oktatási rendszer az elsődleges eszköze.101 Robespierre és Saint-Just szélsőségesen egalitárius utópiáiban az emberek felcserélhetőek egymással, Condorcet és Talleyrand azonban mindenkit egyéniségnek tekint, akinek saját helye van a társadalomban. Talleyrand öt olyan oktatásügyi alapelvet fogalmazott meg, amelyek ma is érvényesek. Az első szerint az oktatásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie, vagyis „senkit sem lehet legitim módon kizárni belőle. " A következő négy alapelv tulajdonképpen ebből az elsőből következik. A második: „Ha mindenkinek jogában áll megkapnia az oktatás jótéteményeit, ugyanígy mindenkinek jogában áll részt vállalnia terjesztéséből, mert mindig az erőfeszítések versengéséből és rivalizálásából születik meg a legnagyobb jó... Minden kiváltság természeténél fogva visszataszító; az oktatási kiváltság pedig még visszataszítóbb és abszurdabb. " A harmadik alapelv az oktatás tárgyára vonatkozik: „Egyetemesnek kell lennie, mert csak akkor tekinthető közös tulajdonnak, ha mindenki kisajátíthatja belőle a neki megfelelő részt. A különböző ismeretek, melyeket átfog, talán nem tűnnek egyformán hasznosnak, de egy sincs köztük, mely valójában ne lenne hasznos... A jól szervezett társadalomban senki sem szerezhet meg minden tudást, mindazonáltal lehetővé kell tenni számára, hogy mindent megtanuljon. "102 A negyedik alapelv különösen modernnek tűnhet: „Az oktatásnak mindkét nemet figyelembe kell vennie, ez nagyon is nyilvánvaló. Mivel közkincs, milye n elv alapján foszthatja meg egyik nem a másikat a mindenkit megillető jogoktól?"10 3 Igaz, felolvasása végén a nőoktatás kérdésében ő is ugyanolyan konzervatív nézeteket hangoztatott, mint kortársai: megállapította, hogy a lányokat elég lesz nyolc éves korukig iskoláztatni, majd szüleik védőszárnyai alatt a háztartási munkákra és a családi élet irányítására fogják felkészíteni őket.10 4 100 Ludassy Mária: Elhiszem, mert ésszerű. Bp. 1999. 189-201. 101 Orateurs i. m. 1072-1073. 102 Uo. 1073-1074. 103 Uo. 1074. 104 Poniatowski, M.: Talleyrand. Les années i. m. 349.