Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 ja az ipar sikereit és a mezőgazdaság felvirágzását. Ragaszkodom e megállapításomhoz, mert a veszély, amelyről beszélek, a szegényeket fenyegeti, mégpedig minden nap és minden órában! ... Mivel pedig az assignata valamennyi fogyasztási cikk árát fel fogja emelni, a bérből élő, akinek a fizetése akkor sem változik, ha minden ár a kétszeresére emelkedik a környezetében, csak szegényebb lesz. Ráadásul, ha minden megdrágul, a fogyasztás mérséklődni fog, a munka mennyisége is lecsökken majd, s lehetetlen lesz emelni a béreket. "63 A forradalom későbbi fordulatainak ismeretében aligha lehet vitatni Talleyrand tisztánlátását: az inflációs politika megnehezíti majd a szegényebb rétegek életkörülményeit, akik ennek következtében erélyes kormányintézkedéseket, a gazdasági és vele együtt a politikai szabadság korlátozását fogják követelni. Ha Talleyrand cinikus nyerészkedő lett volna, ahogy ellenfelei állították, aligha magyarázta volna el nyilvánosan, hogyan lehet meggazdagodni az assignaták segítségével: „Elismerem, önök elrendelhetik, hogy ez a papírpénz ne veszítsen az értékéből, de azt nem tilthatják meg, hogy az ezüstpénz értéke ne emelkedjen, és az eredmény pontosan ugyanaz lesz! Elérhetik, hogy egy kifizetésnél kötelező legyen 1000 livre értékű assignats elfogadni 1000 livre fejében, de azt sohasem érhetik el, hogy kötelező legyen 1000 livre-t adni aranyban egy 1000 livre-es assignatáerí. Ez az alapprobléma, s emiatt fog összeomlani az egész rendszer... Egy magánszemély 110 000 livre-rel tartozik egy másiknak, aranyban meg is van neki ez az összeg, amit nyolc napon belül ki kell fizetnie. Váratlanul bejelentik az önök rendeletét. Az assignata azonban 10 %-kal kevesebbet ér a fémpénznél, vagy pedig a fémpénz lesz 10 %-kal értékesebb az assignatáná/, ami egy és ugyanaz. Ez az adós, akinek 110 000 livre-je van adóssága kifizetésére, először 100 000-ért megveszi assign at áiian. azt a 110 000-et, amire szüksége van, és kifizeti hitelezőjének. 10 000 livr e-je maradt tehát..."64 Arra is felhívta a figyelmet, milyen hatással lesz az assignaták megsokasodása a francia külkereskedelemre: „London minden tartozását megfizetheti majd Párizsnak papírpénzzel, Párizs pedig fémpénzzel fog fizetni Londonnak... Az assignatá^ minden egyensúlynak véget fognak vetni a kereskedelemben, hiszen minden külföldi hatalom tanulmányozni fogja a francia pénzügyi helyzetet, hogy hasznot húzzon belőle. "6 5 Talleyrand szerint a pénzügyeknek és a közgazdaságtannak megvannak a maguk törvényei, s ha ezeket nem vesszük figyelembe, az csak katasztrófához vezethet. Ellenfelei ezzel csak a politikai akarat és a hazaszeretet mindenhatóságát valamint a vádaskodást tudták szembeállítani. Adam-Philippe Custine gróf azt hangoztatta, hogy „a nemzetgyűlés eltörölt mindenféle arisztokráciát, miért hátrálna meg a kapitalisták, a kozmopoliták arisztokráciájától, akik csak akkor ismerik el a hazát, ha meggazdagodhatnak benne!"66 Aki tehát gazdasági törvényekkel érvel, az nem jó hazafi. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés pedig 1790. szeptember 29-én megszavazta, hogy a forgalomban lévő assignaták 63 Uo. 301-302. 64 Uo. 306. 65 Uo. 307. 66 Uo. 118.