Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1358 HAHNER PÉTER sier-val: a forgalomban lévő pénz megsokszorozása általános áremelkedéshez és a fémpénz eltűnéséhez vezethet. Talleyrand szeptember 18-án avatkozott bele a pénzügyi vitába. „Valódi közgazdasági értekezésnek is tekinthető szónoklata világossága és helytálló mivolta mindmáig átütő erejű" - írta felszólalásáról a forradalom pénzügyeinek mai szakértője.60 Talleyrand ismertette az assignaták híveinek és ellenfeleinek az álláspontját, majd meggyőző érvekkel próbálta lebeszélni képviselőtársait újabb kétmilliárd livre értékű assignata kiadásáról: „Az assignats olyan hitellevélnek tekinthetjük, amely pozitív, materiális értékkel bír. Értéke pontosan annyi, mint a birtokoké, amelyeket képvisel. De mégis el kell ismernünk, hogy a nemzeti papírpénz sohasem lesz egyenértékű a fémpénzzel; a vagyont képviselő elsődleges jel kiegészítő jelének sohasem lesz olyan értéke, mint annak, amit jelképez... Miért? Elsősorban azért, mert mindig kételkedhetnek abban, hogy az assignats tömege pontosan megfelel a nemzeti javak mennyiségének, mert sokáig bizonytalan lesz, hogy mindent el tudnak-e adni, s mert nem tudni, mikor fogják megsemmisíteni a birtokok értékének megfelelő, kétmilliárd livre értékű assignatá/. Es azért is, mert ha a fémpénz a papírpénzzel verseng, mindkettő árucikké válik, s minél nagyobb mennyiség van egy árucikkből, annál többet veszít az értékéből. Ráadásul a fémpénzt mindig át lehet váltani assignatára, fordítva azonban ez nem lesz ilyen könnyű... Nem értem, miért nem látják be ezt az igazságot, amely mindenképpen megérdemli, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk rá!..."61 Kifejtette, hogy a nemzet nem növelte meg gazdagságát az egyházi és más birtokok nemzeti javakká való nyilvánításával, s ezért az assignaták sem képviselnek új értéket. Eredeti céljuk annyi lett volna, hogy a rendkívüli pénztárból felvásárolt kötvényként kifizessék velük az állam hitelezőit. Talleyrand nem hitt abban, hogy kényszer-árfolyammal rendelkező papírpénzzé válva az assignaták fellendíthetik a gazdasági életet: „Vajon ha azt feltételezzük, hogy az assignatá^aí olyan örömmel és bizalommal fogadják majd a forgalomban, ahogy azt szeretnénk, megfeledkezhetünk-e arról a hatásról, amit a napi adásvétel egyensúlyára gyakorol ? Hát nem nyilvánvaló, hogy minél több jelképe van a gazdagságnak, annál többet kell kiadni belőle, hogy megszerezzük az általa képviselt tárgyakat?"62 Az assignatâk hívei gazdasági vagy politikai érveket vetettek fel, Talleyrand azonban az infláció szociális következményeire is felhívta a figyelmet. „Senki sem hagyhatja figyelmen kívül (és én bizalommal tárom önök elé ezt a megfigyelést, hiszen a nélkülöző osztályokat érinti!), hogy a munka bére és a fizetések csak lassan követik majd az élelmiszerek árának emelkedését. E megfigyelést tények igazolják, de ugyanígy igazolja az érvelés is, hiszen a munkájukból élő emberek osztálya a legnépesebb, s munkájuk általában csak arra képes, hogy a napi létfenntartást biztosítsa számukra... Állítom, hogy az assignatá^ bősége szükségszerűen elszegényít valamennyi kézművest, s ebből következően megakadályozhat-60 Florin Aftalion: L'économie de la Révolution française. Paris, 1987. 61 Uo. 300. 62 Uo. 301.
