Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1352 HAHNER PÉTER 19-én úgy döntött, hogy egy rendkívüli pénztár a nemzeti javakká nyilvánított egyházi birtokokra beváltható kötvényeket, úgynevezett assignatákat fog kibocsátani 400 millió livre értékben. E kötvényekkel fizetik majd vissza a leszámítoló pénztár kölcsöneit s a legégetőbb adósságokat. A képviselők tehát, akik sem az államcsőd bejelentéséhez, sem az adóemeléshez sem mertek folyamodni, a politikailag rövid távon ártatlanabbnak tűnő, hosszabb távon viszont katasztrofális következményekkel járó megoldáshoz folyamodtak: megtették az első lépéseket a papírpénz és az infláció felé. Az 1790-es év elején némi optimizmussal még bízni lehetett abban, hogy a társadalmi ellentétek nem éleződnek ki. Talleyrand-t január 18-án megválasztották az adókivetési bizottság tagjai közé. Tíz nap múlva egy újabb bátor és népszerűtlen lépésre szánta el magát: felszólalt a Bordeaux-ban élő zsidók védelmében. Az alkotmányozó bizottság nevében azt javasolta, hogy adják meg nekik az állampolgári jogokat. Igazi konzervatívként azt hangsúlyozta, hogy nem új jogok bevezetéséről van szó, hanem mindössze egy régi gyakorlat folytatásáról, egy ősi rendelet elismeréséről. E zsidók ugyanis II. Henrik király 1550-ben megírt pátenslevele óta „rendelkeznek mindenféle tulajdonnal. Ugyanúgy nehezedik rájuk minden adóteher, mint a többi franciára... Nem azt kérik hát, uraim, hogy adják meg az állampolgári jogokat, hanem inkább azt, hogy továbbra is tartsák fenn a számukra e jogok élvezetét. "4 2 Nagy vita után elfogadták a bizottság javaslatát. Grégoire abbénak ráadásul sikerült elérnie, hogy e jogokat terjesszék ki valamennyi délvidéki zsidóra. A vita során Talleyrand ellenfelei körében még jobban megerősödött az a meggyőződés, hogy Autun püspöke az egyház ellenfele, a zsidók barátja, s az emigránsok máris „a sánta ördög" néven emlegették őt, Le Sage regényhősére utalva. A zsidóság történetét ismertető tanulmányok közül azonban még a legrövidebb összefoglalások szerzői is elismerik, milyen fontos szerepet játszott Autun püspöke a zsidóság emancipációjában.43 1790. február 4-én XVI. Lajos megjelent a gyűlésben, s biztosította a képviselőket arról, hogy támogatja a királyság békés, erőszakmentes átszervezését.44 Mivel a franciák többsége semmire sem vágyott jobban, mint arra, hogy a forradalmi változásokat összeegyeztethesse hagyományosan királypárti érzelmeivel, a képviselők zokogtak az elragadtatástól, és a karzat népével összekeveredve a palotájáig kísérték XVI. Lajost. És ki volt az a társuk, akit az őszinte hazafias lelkesedés pillanatában felkértek, hogy összegezze a nemzet számára a nemzetgyűlés eddigi tevékenységét? Természetesen Autun püspöke, aki pár napra bezárkózott otthonába, s az ott megírt beszédét először február 10-én olvasta fel képviselőtársainak. Először emlékeztette a franciákat mindarra, amit az elmúlt hónapok során az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kivívott: az emberi jogok közzétételére, a népet képviselő, törvényeket hozó és adókat megszavazó hatalom megszilárdítására, a jogi egyenlőségre, a kiváltságok és a földesúri rendszer felszámolására, az új közigazgatás kiépítésére, a hivatalvásárlás megszüntetésére, a büntető 42 Orateurs i. m. 1066. 43 The Jewish Enigma. An Enduring People. Szerk. David Englander. London, 1992. 93. 44 Louis XVI a la parole. Szerk. P[aul] et P[ierrette] Girault de Coursac. Paris, 1989. 216—223.
