Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
TALLEYRAND AZ ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉSBEN (1789-1791) 134 7 nulásának tekinteni, míg híveik általában a haza hatékonyabb szolgálatára irányuló nemes törekvésként értelmezik. Mirabeau november 6-án már annyira bízott a sikerben, hogy a következő indítványt terjesztette elő: a király miniszterei kapják meg a Nemzetgyűléssel való konzultáció jogát. Ezzel tulajdonképpen a brit típusú parlamentarizmus bevezetésére tett javaslatot. Csakhogy az anglománok vagy monarchisták pártja ekkorra már végzetesen meggyengült, a Hazafias Párt pedig nem bízott a királyban. A képviselők másnap, november 7-én megszavazták, hogy a gyűlés tagjai nem tölthetnek be miniszteri hivatalt. E döntés végzetes lépésnek bizonyult, mert megakadályozta a királyi kormányzat és a törvényhozás tartós együttműködését. Hogyan bízhat meg a nemzetgyűlés a király minisztereiben, ha azok nem a gyűlés többségi pártjának tagjai, hanem a király egyéni tanácsadói? Hogyan kormányozzanak hatékonyan azok a miniszterek, akiknek minden lépését a törvényhozók gyanakvása kíséri? Mire az Alkotmányozó Nemzetgyűlés november 9-én berendezkedett a Tuileriák kertje lovardájának épületében, mind Mirabeau, mind Talleyrand lemondott arról, hogy a belátható jövőben a kormány tagjaként tevékenykedjen. Nem állíthatjuk persze, hogy e két politikus iránti bizalmatlanság akadályozta meg a brit típusú parlamentarizmus kialakulását Franciaországban. A képviselők többsége a királyban sem bízott meg, s az elvben abszolút hatalommal rendelkező francia monarchia szellemi örököseként a nemzeti szuverenitást is úgy értelmezte, hogy az nem tette lehetővé a hatalom tényleges megosztását a törvényhozás és a végrehajtás között. Ezt bizonyítja Sieyès abbé 1789. szeptember 7-i okfejtése is: „A törvény az egyetlen ésszerű definíció szerint a kormányzottak akaratának kifejeződése. A kormányzók nem ragadhatják magukhoz sem egy részét, sem az egészét anélkül, hogy ne közelednének a despotizmus felé... Amikor a nemzet kimondja kívánságát, a király vele együtt mondja ki. "40 A Hazafias Párt vezető politikusai tehát még azt sem fogadták el, hogy a királynak önálló véleménye lehet. Hogyan fogadták volna el, hogy a királyi patronátus eszköztárával rendelkező, a nemzetgyűlésben helyet foglaló, tekintélyes miniszterek próbálják befolyásuk alá vonni a képviselőket? Talleyrand tekintélye miniszteri hivatal nélkül is egyre növekedett. Amikor november 14-én Necker javaslatot tett a leszámítoló pénztár nemzeti bankká való átalakítására, a nemzetgyűlés Autun püspökét is beválasztotta abba a hat fős bizottságba, amelynek meg kellett vizsgálnia a pénztár helyzetét. Talleyrand december 4-i felszólalásában hívta fel először kollégái figyelmét a papírpénz megsokasodásának veszedelmeire: „Jól tudják, uraim, hogy minden papírpénz elkerülhetetlen következménye a fémpénz azonnali eltűnése. Ez a fiktív pénz elűzi a valódi pénzt, mert a helyére lép, s mert elijeszti. És mivel sohasem képviselhet pontosan annyi értéket, mint a valódi pénz, sokkal többet űz el belőle, mint amennyinek a helyére lép. "41 A forradalom későbbi problémáinak ismeretében Talleyrand rendkívül előrelátónak bizonyult, de senki sem hallgatott rá. A nemzetgyűlés december 40 A nagy francia forradalom dokumentumai i. m. 155-157. 41 Poniatowski, M.: Talleyrand. Les années occultées i. m. 100.
