Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1350 HAHNER PÉTER Az el nem hangzott felszólalás utolsó, igen őszinte és meggyőző mondataiban Talleyrand a papság kötelességének nyilvánítja a társadalmi átalakulás támogatását: „Ne mondjuk, hogy e kérdés a vallás ügyéhez kapcsolódik! Mondjuk ki inkább, amit valamennyien tudunk, hogy a legnagyobb vallási aktus, amely megtisztelhet bennünket, az, ha meggyorsítjuk annak a kornak az eljövetelét, amelyben a dolgok jobb rendje eltünteti a megrontó visszaéléseket!... Mondjuk ki, hogy a vallást azzal tiszteljük meg a legjobban, ha hozzájárulhat egy olyan társadalmi rend kialakításához, amely megteremti és megvédelmezi a vallás által előírt és megjutalmazott erényeket!... Az ország el fogja mondani, hogy a papság áldozatai nagyságával igazolta azt a megtiszteltetést, amellyel korábban az állam első rendjének nevezték. Végre, uraim, a papság nem lesz már többé testület, örökös irigység tárgya, hanem polgártársak gyülekezete, örökös elismerés tárgya!"31 Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 568 szavazattal 346 ellenében megszavazta Talleyrand indítványát. O azonban mégsem lehetett teljesen elégedett: eredeti javaslatával ellentétben a Gyűlés nem vállalta el a nemzet nevében a papság adósságait, és a tizedet sem szedette be tovább, arra hivatkozva, hogy azt már augusztus 11-én eltörölték. Mindez előre jelezte, hogy a nagylelkű és alaposan végiggondolt határozati indítványt nem fogják teljes egészében megvalósítani, új rendeletekkel, törvényekkel is módosítják majd, s mindez olyan következményekhez vezethet, amelyekről Talleyrand nem is álmodhatott. Autun püspöke azonban ekkoriban még abban reménykedhetett, hogy hamarosan miniszteri rangban vezető szerepet játszhat a törvények végrehajtásában. „A papság első hazafia" 1789 augusztusában olyan pletykák terjedtek, hogy Talleyrand hamarosan egy új kormány főpecsétőre vagy pénzügyminisztere lesz. Külügyminiszterként is felmerült a neve, őt azonban ekkoriban a pénzügyek sokkal jobban vonzották.38 Októberben Talleyrand és Mirabeau többször is tárgyalt az új kormány lehetőségéről a Hazafias Párt vezetőivel, akik előtt Talleyrand megjegyezte, hogy egyelőre „Necker úron kívül senki sem tud szembeszállni az éhínséggel és az elkerülhetetlennek tűnő államcsőddel. "39 A püspök tehát tisztán látta, milyen tényezők teszik lehetetlenné a forradalom lefékezését: a néptömegeket újra meg újra mozgósító ínség és a kormányzat működését megbénító pénzügyi problémák. A brit típusú parlamentáris rendszerben egy befolyásos képviselő közvetít az uralkodó és a törvényhozó szerv között miniszterelnöki pozícióban. Nincs értelme önző vagy éppen ellenforradalmi szándékokkal gyanúsítani a miniszteri hivatalra vágyó Talleyrand-t és Mirabeau-t: minden politikus természetes törekvése, hogy kormányra jutva megvalósítsa elképzeléseit. Az efféle ambíciókat csak politikai ellenfeleik szokták a hatalomvágy megvetésre méltó megnyilvá-37 Orateurs i. m. 1065. 38 Poniatowski, M.\ Talleyrand. Les années occultées i. m. 92. 39 Talleyrand, Ch.-M.: Mémoires. I. i. m. 174.
