Századok – 2012
KÖZLEMÉNYEK - Hahner Péter: Talleyrand, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés képviselője (1789-1791) VI/1339
1346 HAHNER PÉTER zaklatni, legyenek ezek akár vallásiak, feltéve, hogy ezek megnyilvánulása nem zavarja a törvényes rendet."2 8 Autun püspöke vallási téren meglepően toleránsnak és liberálisnak bizonyult. Politikai és társadalmi szempontból már közelebb állt a konzervatívabb nézetekhez. Ezért az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben valahol a két, középen helyet foglaló csoportosulás, a Hazafias Párt és a monarchisták (vagy anglománok) között lehet őt elhelyezni. Vallási nézetei az előbbiekhez, társadalmi és politikai nézetei az utóbbiakhoz közelítették. A két szélsőségtől, a régi rend híveitől és a demokratáktól egyaránt távol állt. Amikor a Nemzetgyűlés azt vitatta, adjanak-e abszolút érvényű vétójogot a királynak, s egy- vagy kétkamarás törvényhozó szervet állítsanak fel, Talleyrand a Nemzetgyűlés anglománnak vagy monarchistának nevezett csoportjával értett egyet. A brit típusú abszolút vétójog és a kétkamarás törvényhozás híve volt, de ezt nem hangoztatta. A gyűlés szeptember 10-én az egykamarás törvényhozó szerv, másnap pedig a korlátozott érvényű vétójog mellett döntött. Ezért többen is kiléptek az alkotmányozó bizottságból, Talleyrand azonban tagja maradt a megújított testületnek is. Augusztus 12-én a tizeddel foglalkozó bizottság tagjává, 18-án pedig két hétre a gyűlés egyik titkárává választották. Az egyház javainak kisajátítása Nem tudjuk, mit tett Talleyrand, amikor a kenyérhiány és az udvar ellenforradalmi szándékairól terjesztett híresztelések miatt nyugtalankodó párizsi asszonyok október 5-én Versailles-ba vonultak. A király e nyomás hatására szentesítette az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát, valamint a régi rendet felszámoló augusztusi határozatokat. Másnap az asszonyok és a hozzájuk csatlakozott fegyveresek megtámadták a palotát, s arra kényszeríttették az uralkodócsaládot, hogy költözzön Párizsba. Talleyrand is ott utazott egyes képviselőtársaival a király kíséretében Párizsig. Az újabb erőszakos megmozdulás megnehezítette a politikai kompromisszumokat, és sokak szemében elfogadhatóvá tette az erőszak gyakoribb alkalmazását. Az anglománok vagy monarchisták pártjának ötven-egynéhány képviselője lemondott, s velük máris kivált a forradalom táborából az első olyan csoportosulás, amely a népi nyomás visszaszorításával és a végrehajtó hatalom megerősítésével próbálta volna fékezni a forradalmi átalakulás lendületét. Talleyrand nem tartott velük, inkább azon törte a fejét, hogyan lehetne megoldani az állam alapvető prDblémáját, amely rákényszerítette a kormányt a rendi gyűlés összehívására. Az államadósság felszámolásáról ugyanis még semmilyen elfogadható tervezet sem született meg. A legegyszerűbb megoldást, az államcsőd bejelentését mindenki nemzeti gyalázatnak tekintette volna. Az egyházi javak viszont már évszázadok óta felkeltették az állam és a társadalom gazdagabb képviselőinek étvágyát. Elvileg elidegeníthetetlenek voltak, de már a 16. századi rendi gyűlések felvetették, hogy a papság birtokainak leg-28 A nagy francia forradalom dokumentumai i. m. 86.
